Mélyértelmű - A halálról

A memetika tudománya szerint egy gondolat elterjedése nem ésszerűségén, hanem replikációs képességén múlik. Az emberi halálfélelem kihasználására számos vallás épül - jól látható, milyen nagy hatalma van a megszünés ellen eszmei védelmet nyújtó ideáknak. Ha a pszichés nyugtató helyett az igazságot keressük, sokak szerint szörnyűséggel találjuk szemben magunkat - pedig valójában sokkal barátságosabb a darwini halál, mint az elsôre tűnik.

Az ember az életének több mint a felét öntudatlanul tölti - nem csak alvás közben kapcsol ki a tudata, napközben is gyakran takarékra kerül. Akár egy egész élet leélhetô takaréköntudattal - ösztönfelszereltségünk annyira kiterjed mindenre, hogy érdembeli gondolkodás hiányában is teljesen életképes egyedek vagyunk. De gondoljunk csak a tanult mechnikus dolgokra - az ajtó bezárására, a vasaló kihúzására - : az öntudat oly látszólagosan van csak eme mozdulatokban, hogy ha utólag vissza kell emlékezni, hogy vajon megtettük-e ôket, gyakran gondba kerülhetünk.

Sokakban felmerült már a gondolat, hogy vajon miért alszunk, pedig a kérdés sokkal inkább az kellene hogy legyen, miért vagyunk ébren, tudatosan. (Dennett, 1995.) A fák nagyon jól megvannak tudat nélkül is - télen alszanak, tavasszal kevésbé mélyen alszanak, s mint ahogy nekünk sincs idôérzékünk álomtalan szendergésünk közben, ôk is csak léteznek idôben, anélkül hogy tapasztalnák az idô múlását. A tudat kérdésére persze választ ad a darwinizmus, de mint látható, az idô érzékelése nem szükségszerű dolog - álmodban is beszélhetsz, járkálhatsz, anélkül, hogy bármiféle (idô)tudat jelen lenne benned.

A halál olyan, mint egy álomtalan éjszaka - de nem mint egy hosszú éjszaka, csak mint egy a sok közül. Mint ahogy üresek és idôtlenek életed elalvás és a felebredés közötti részei, a halál tudattalansága sincs idôben. Egy szempillantásnyi semmi sincs a halál mögött: abban a pillanatban, hogy tudatod megszűnik, a téridô is eltűnik mindenki számára.

Mit is jelent ez? A relativitáselmélet értelmében az Univerzum - s a téridô - az ôsrobbanással keletkezett, s vagy egy Nagy Reccs vagy pedig egy végtelen tágulás során a tér és az idô eltűnik. 15 milliárd éve létezik idô, s még néhányszor ennyi van hátra mielött megszünne létezni - ez azonban a halott nézôpontjából nem létezô idô, ô rögtön az Univerzum végére "ugrik". Oda, ahol a semmi se létezik.

Nem vagy halott végtelen ideig, s nem maradsz le a dolgokról - a világ, úgy ahogy van, semmivé foszlik veled, s haláloddal nem csak te tünsz el, hanem mindenki számára minden - csupán az ô sajátidejükben tűnik lassabbnak egy része annak, ami számodra idô nélküli. Idôérzéked megszünésével rögtön az Univerzum halálában "találod magad", s a tökéletes üresség nem csak a te elmétlenségedben lesz jelen, hanem az egész Világegyetemben.

Nincs anyag, nincs idô, nincs tér s nem vagy te sem. Sehol semmikor semmi - anélkül hogy e fogalmaknak lenne értelmük az adott semmire nézve. Nem csak te tünsz el, hanem az utolsó kis részecskéig minden. Számomra ez roppant megnyugtató érzés.