Csodálkozva megrázza fejét amint átsuhan rajta a gondolat, hogy fel kellene borítani a polcokat. Halkan lépked a teremben olvasó, szorongó arcok közt, fokozódó vággyal hogy testén görcsös rángások uralkodjanak el, de csak lépked, a csendre ügyelve. A visszafogottság gyilkos erôvel támad rá, a büfé helyett kifele tántorog, el az ôsidôk óta halott termekbôl, a szabadság, az ôrület felé, s épp mikor kiér, akkor fogy el minden ereje, s nem marad semmi, csak az ég felé tartott csukott szemű fej torkából süvítô üvöltés, ahogy a falak közt kígyózó ódon szellemek kiszabadulnak belôle.