olyan dolgokat mondanak el, amit valójában tudunk, tehát megtanulni nem nagyon kell, csak valami csekély rendszerezés szükséges, viszont eltölthet a boldogság, hogy aha, tényleg, hát persze, én mindig ezt mondtam, gondoltam, igen, én ilyen vagyok, ebben a jófej csoportban stb. Persze ha meg nem lennék a jófej csoportban, akkor úgyis csak egy kreált baromság ez az érthetetlen, hőzöngős, túlbonyolult elmélet. Akkor ez most mi? Előítélet, vagy attribúciós hiba? Hát ez a nehéz benne, hogy a sok hülye fogalmat adig magyarázzák, amig az ember egészséges beleérzős pszichológiai érzékét teljesen kigyilkolják. Persze azért szépen meg vannak ám ezek fogalmazva, lockerer, flüssiger Stil, mit dem genügenden Humor und der unverzichtbaren Menschlichkeit, ahogy ezek a gyönyörű német fordítások mondani szokták. Az a jó a pszichológiában hogy olyan emberi?:) Gondolná az ember, hogy ez valami tautológia féle, pedig közben hazugság, embertelenek ezek a könyvek, ezek az ismeretterjesztő amerikai, de tudományos (akkor ez itt most ugye előítélet). Nem ám az abaj velük, hogy rosszak, hanem hogy vastagok sokan vannak, és nekem ki kell szűrnöm belőle azt a valamit, ami majd június 18-án brilliáns újjászületésében létrehozza a diplomám húzó jegyét. És ez ám nem túl emberi, vagyishogy humánus. Na ennyit erről, megyek elolvasom a mai penzum hátralévő részét. De most aztán nehogy azt higgye valaki, hogy a társas lény, az egy rossz könyv. Nem, csak a sokadik szociálpszichológia alapú viselkedéselemzés enyhén monoton "élménye" a rossz. Azért volt benne egy nagyon aranyos és szellemes mondat, de most nem találom.