Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Angyal [06-01-03]
Nádasdy Ádám: Mit lehet válaszolni egy karácsonyi üdvözlőlapra? [02-10-27]
rosszkedv [01-10-31]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



K
Kultúrpajta - Tamás - 2003. október 10.

Krétakör: W - munkáscirkusz

Nagy Zsolt
Nagy Zsolt
Zavart taps. Vége van egyáltalán? Kell itt tapsolni? Cirkuszban? Vagy börtönben? Plafonig érő rács választ el a színpadon hörgő-vicsorgó vadaktól. A mutatványosok kúsznak-másznak, száll a por, igazi attrakció, vásári komédia és kakasviadal zajlik a szemünk előtt. A színészek tüzet fújnak, lógnak a plafonról, teljes egészében betöltik a Thália Színház Régi Stúdiójának szűkös terét, hála Ágh Márton a cirkuszi világot elegáns lepusztultsággal imitáló díszletének.
Schilling Árpád ezúttal is a kabaré, a „plebejus” szórakozás eszközei segítségével határozza meg előadásának kereteit (lásd Hazámhazám, Nexxt). A színpadot homok borítja, akárha porond lenne, a díszletek mutatványok kellékei: a súlyos fémkád bűvészdoboz, a csupasz kórházi ágy trambulin.
Nincs könnyű helyzetben, aki a Woyzeck színrevitelét határozza el. A darabnak nincs végső változata, Büchner meghalt (feltehetően) még a szöveg befejezése előtt. Az általa írt vázlatokból számos, egymástól jelentősen különböző koncepció szerint próbálták összeállítani a drámát. A különös utóélet jellemző példája a cím többszöri átalakulása Az első kiadásban Wozzeckként szerepelt, csak a darab keletkezése után majdnem kilencven évvel, a valószínű modellként használt Johann Christian Woyzeck 1821-es gyilkossági ügyének periratait felfedezve sikerült rekonstruálni az – egyébként csak valószínűsíthető – eredeti címet.
A Krétakör társulata olyan lendülettel nyúlt a vázlatokhoz, hogy a végére Woyzeckből csak W maradt, megszületett viszont a munkáscirkusz. Egyes szereplőket teljesen elhagytak (gyerekek, mesterlegények), másokat összeolvasztottak (Doktor és Professzor, Tamburmajor és Altiszt), esetleg valami egészen újat gyúrtak (Bolond).
A díszlet, a dalbetétek, a beszúrt József Attila-versek, az akrobatikus mutatványok, mind erősen stilizálják a környezetet és az eseményeket is. Az elborult elméjű Woyzeck fejét összekötözik, attól fogva ijesztően eltorzított arccal jár-kel. Ám ez nem csak színház, hanem elsősorban cirkusz, itt minden élesben történik, ha Woyzecket kínozzák, Nagy Zsolt is szenved, ha letépik Marie ruháját, Láng Annamária meztelen. A gyakori stilizált aktusok a színházon kívüli, cirkuszi valóságban jelennek meg.
Ezúttal az őrületet megelőző tudományos vegzatúra sokkal hangsúlyosabb szerepet kap, mint eredetileg, ahol Büchner csupán két rövid jelenet erejéig foglalkozik a témával, ezért Schillingék új dialógusokkal egészítették ki a szöveget.
Rendesen elbonyolódik az egyébként is utalásokkal sűrűn teletűzdelt, ráadásul eredendően töredékes szöveg, a szálak szétbogozása nem egyszerű. Segítséget nyújthat az Osirisnél idén megjelent kritikai Büchner-összkiadás, de talán az sem baj, ha a nézők csak kapkodják a fejüket, nem mindig tudják, vajon mi történhet éppen, de biztosan valami fontos és egészen különleges dolog.



Kapcsolódó oldalak:
Az előadás - w.kretakor.hu
Krétakör - www.kretakor.hu

Hozzászólás
hannoca - 2003 október. 11. 07:37:32

A Krétekör Woyczekje mindenképp olyan előadás, amihez szükséges a darab ismerete, különben nehezen fejthető fel maga cselekményszál, és követhetők az események. Azért megteszi egy sima Büchner is. Ami viszont sokat segíthet, ha ismerünk egy pár Woyczek feldolgozást. A klasszikus a Werner Herzog (r) - Klaus Kinski (fsz) féle. Én azt is szeretem, sokan gyengének, üresnek tartják. Nagyon jó még a Szász Jánosé, ami belerakja a sztorit a lepukkant nyolcadik kerületi szférába, de nagyon eltalálja a helyét. Abba is vannak plusz elemek, kihagyott elemek, de ők a végét, a tavi gyilkosságot egy az egybe átveszik. A Krétakör gyakorlatilag csak mondatokkal dolgozik.
A Woyczeknek persze hatalmas recepciója van, Büchner sokak szerint messze meghaladta a korát, 1813-37-ig élt, és mégis olyan problémákat vet fel a darab, amik a modernség századfordulós vonalának, nem pedig a romantikának voltak tipikus problémái. Vagyis a probléma tematizálásának módja az, ami nagyon szokatlan.
Mi is a probléma? Azt nem tudom, most nem is akarok nagyon műelemezni, de ha azt mondom, hogy valami el van romolva, az emberek között, akkor nagyon általános és finom voltam.
Stilizáltság. A W. önmagában is hihetlenül szimbolikus darab, minden részletében az, maga az orvosi kísérlet mint emberek közöütti kapcsolat, az analízis és empíria, mint megismerés, igencsak kétségbe vonódik. A Krétakör pont a darabnak amúgy hagyományos erősen elvont értelmezését vitték színpadra, ahol a színészek teste maga is ilyen elvont jellé válik. Az eszközök végtelenül lecsupaszítottak, semmi más nem marad meg belőlük csak a jelfunkciójuk. Ahogy a kád nem kád, és a gyerek egy kampós vasgolyó, minden eltávolodott önmaga megjelenési formájától. A berácsozott színpad a vadak ketrece. Ugyanakkor a végletekig kihasznált színészi testek, amik egész másképp viselkednek, mint általában az emberi test, mégis ezzel a túlzott, túlfeszített megjelenítéssel lelki folyamatok közvetlen leképezését sugallják. Ami azért nagyon érdekes, mert pont amikor leginkább csak a test van meg a kín és a szenvedés, akkor mégis megszűnik valahogy a test-lélek szétszakadtsága, és meg tudja jeleníteni az egyik a másikat. Persze azért a meghasonlottság ott van, mégiscsak a romantika, és főképp pedig a néző és aaz átlelkesült testek között rács van, szakadék. Mintha a bepillanthatnánk nagyon mély emberi érzelmekbe és viszonyokba, a saját lelkünkbe és valaki máséba is, ezek a vadak azért kicsit bennünk is tombolnak, ugyanakkor ott van a rács, ami sokféleképp értelmezhető - ezeket a vadságokat rács mögött kell tartani, mert különben elpusztulunk, vagy ez a megértés korlátja, stb.
Cirkusz. A cirkusz az egy nagyon összetett szimbolum és tény, hogy a Krétakör szemléletében meghatározó. Amin elgondolkoztam, az az élesben megy. Miért megy jobban a cirkusz élesben mint a színház? Mit értesz ezalatt?
Sok mindent lehetne még erről írni, de most nem teszem, mert nem vagyok elég összefogott. Mindenképp mindenki nézze meg, de előtte olvassa el szerintem.

Cirkusz
Tamás - 2003 október. 11. 19:25:28

Nem hiszem, hogy feltétlenül el kellene olvasni a darabot, még mielőtt valaki megnézné az előadást. Elemezni nyilván nem nagyon lehet máshogy, de a W önmagában is megáll a lábán. Én is utólag olvastam el a darabot, ráadásul legalább 3 héttel az előadás után, és azért így is össze lehet rakni a dolgokat.
A cirkusz dologhoz meg csak annyit, hogy persze "művészileg" a színház természetesen ugyanannyira éles, mint a cirkusz, de au elég ritkán fordul elő, hogy a színészeknek a maguk biológiai valójában jutnának el képességeik határára, ez inkább a cirkusz terepe, a színház főleg intellektuális műfaj (kivéve mondjuk a mozgásszínház, de az eléggé más dolog).