Dolgozatomban inkább irányadóként, és nem közvetlenül használtam fel a rendelkezésre álló kritikákat, mivel alapvetően más módon közelítettem meg a filmet, elsősorban megfigyelőként és nem ítélkezőként. Elemzésem legfontosabb szempontját az a kérdés adja, hogy miként hat a film úgy a nézőre, hogy a konvencionálisan rossznak értelmezett helyzetet, a háborús elszakadást, bizonytalanságot, bizalmatlanságot végül pozitívabbnak fogja fel, mint a konvencionálisan idillikus, vágyott béke-beli családot. Hogyan érkezik meg a film oda, hogy Bíró Jánosné a film végéhez közeledve a bujkálást nyaraláshoz hasonlítja. Mi teszi ezt hitelessé, mi teszi jóvá a rossz helyzetet? A film hatásmechanizmusát vizsgálom tehát a néző szemszögéből. A középpontban a rendezői hatásszándék és a nézői értelemtulajdonítás áll. Ebben a megvilágításban vizsgálom részletesen a film képi világát: a kamera beállítását, a fényviszonyokat, a színeket, a sok közeli szerepét. Ezeket a formai elemeket azonban nem önmagukban és önmagukért veszem szemügyre, hanem a film lehetséges mondanivalójának összefüggésében.