|
|
|
|
Gátak nélkül
Kultúrpajta - Mary Poppins - 2003. május 11.
Amikor körülbelül egy hónapja heves szívdobogással érkeztem meg a könyvbemutatóra, nagy remények lobogtak bennem. Bíztatott a névre szóló meghívó is, s benne egy fiatal lány sikere.
Egész idő alatt azt a pillanatot vártam, amikor végre a kezébe nyomhatom Valakinek a verseimet, novelláimat, önéletrajzomat, publikációs listámat (heh), de ez a pillanat csak nem jött el. Mert az a bűvös egy óra végig valaki Másnak a pillanata volt.
A nagy sürgés-forgástól kezdve a versfelolvasásokon át a bemutatásig irigységgel vegyes csodálat és kíváncsiság érzése hullámzott keresztül rajtam. Feszülten figyeltem, hogy mi lehet az a nagy kincs, amit ez a húszéves lány rejteget, és hogy érte el azt, hogy ez nyomtatott formában, színes és kemény fedéllel napvilágot lásson.
És valahogy nem értettem, amikor az elszabadult szabadversek kapcsán egyéni, új stílust emlegettek, majd többször is elhangzott, hogy: Költő született. Ilyen versekkel mindig találkozom az ÉS hasábjain – nincs ebben semmi új és egyéni. Személy szerint nem is kedvelem a szabadverseket, de ettől még lehetnek jók. Miért ne? Én a rímekkel operálok, teret alig hagyva költői képeknek, szimbólumoknak, miegymásnak – Ő elhagyja a rímeket, legyenek csak a véletlen történései, és használ minden mást. Vagy mégsem?
Amikor csillogó szempárok érdeklődő tüzében felolvassa legújabb novelláját, először azt gondolom: - Hmm, nem is rossz! – néha mosolyra is görbül a szám. De amikor a „leszopni”, majd a „kiverni” szavak szerepelnek kis szünettel egymás után, elhalványul a mosolyom: úristen, hát ez a modern irodalom?!
És furcsa módon kételkedő diszharmóniát szül bennem a protekció elleni ágálása egyik versében, s mellette a franciaországi tanév, az úri külső, valamint Ónodi Eszter túlságosan is baráti viselkedése.
Gát Anna. Valahogy szöget üt a fejembe ez a név, de először csak a gát+anna+vers kombinációra keresek rá – megerősítvén magamban, hogy ez az, amire ma igény van, és Ő a költő, és nem én. És csak maradjak nyugton a fenekemen, sőt maradjon meg továbbra is csupán egy álomnak minden… Aztán pár hét múlva kihagyom a keresőszavak közül a verseket, és az ötvenvalahanyadik találat környékén, a gátmetszések, gátfutások és egyebek között rálelek valami érdekesre. „Gát György filmrendező, és lánya, Anna…” Elite magazin, elit party, elit apa, elit ismerőssel (Vágó István). Nem hiszek a szememnek, ezért még percekig nézem, és egyre csak szidom magam a naivságomért, hogy csak cinikusnak hittem és nem adtam annak a szavára, aki már az elején megmondta…
Linkajánló:
http://www.elitemagazin.hu/0211/elet.html
|
|
|
|
|
|
