Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
---------------------------------------Búcsú---------------------------------------------- [06-05-30]
Kezdet és vég [04-03-31]
Karácsony [01-12-24]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Sorstalanság
Kultúrpajta - hannoca - 2003. április 3.

Nem átfogó ultimate értelmezést szeretnék írni a kiönyvről, ehhez sem elegendő ismerettel, sem pedig kellően kiérlelt gondolatokkal nem rendelkezem. Csak éppen végre rávettem magam, hogy elolvasam ezt a könyvet, és most ide leírom őket.

Azért rávettem, mert alapvetően képtelen vagyok bármiféle holocausttal kapcsolatos, arról szóló, tulajdonképpen bármiféle antiszemitizmussal közvetlenül kapcsolatos dolgot olvasni egy ideje (úgy 6-7 éve), mert összerándul a gyomrom, rámtör a menekülési ösztön, álmomban mindenféle filmjelenetszerű dolgok fenyegetett szereplője leszek, és minden emberre úgy nézek, hogy vajon ha lehetne, akkor lelőne, esetleg csak elfordulna, vagy mondjuk kifosztana, vagy tehetne valamit - erre egyébként is hajlamos vagyok, de mondjuk egy-egy efféle regény kihozza belőlem a mindenkit nácinak és potenciális tömeggyilkosnak feltételező (vagy inkább állító) bernhardi attitűdöt.
Másrészről viszont mégiscsak magyar szak, meg magyar irodalmi Nobel-díj, sokak szerint nem is olyan nagy, meg mi ezen a nagy stb. Úgyhogy ha lassan is, de rávettem magam, múlt hét hétfőn meg előtte vasárnap, ha kicsit összevissza sorrendben, de végülis, szó szerint oda-vissza elolvastam. És nekem úgy tűnt, hogy ez valami egészen speciális és fantasztikus. Ez nem egyszerűen egy a sok (jó) Holocaust-regény meg Auschwitz irodalom (még milyen Unwortok vannak?) közül, hanem valami nagyon kiemelkedő alkotás. Két dolog fogott meg különösen: a főszereplő, mint elbeszélő kezelése, és az ábrázolt idő kezelése - amire egyébként (talán sajnos) direkt kifejtő rész is rámutat a regény végén.
Az a hatalmas különbség, hogy itt Auschwitz nem akció, mint ahogy a zsidóüldözés sem akcióként, avagy akciók láncaként ábrázolt. Magyarán nem borzalmas és borzongató "filmet" avagy dramaturgiát, magyarán elbeszélésmódot kapok. Ahogy Kertész írja: mindig léptünk egyet. De itt nem egyszerűen a porhintésnek nevezett, sokszor emlegetett náci taktikáról szól ez, hanem a dolog minőségéről, arról, hogy, szintén Kertésszel, ez nem egyszerre szakadt ránk, hiszen akkor talán el se viselhettük volna. A legtöbb holocaustregény próbálja érzékeltetni a mindennapi holocaustot, de ugyanakkor eseményszerűre írja és sűríti a dolgot, cselekményt csinál. Ebben a könyvben, az idő meghatározások által különösen, oszcillál a jelen és a jövő (ma beszél az elbeszélő, de tudja, mi van másnap). Nem eseményesülnek a dolgok, és nem lesz belőle horrorfilm, ahol a hősre rászakadnak a borzalmak, széttörik az életét stb. Nem mintah nem lennének borzalmak, vagy ne lenne széttörve az élet, csak éppen nem egy pontszerű robbanás része, hanem egy egyenesszerű, folyamatos, szemlélt történésként. Itt a hős nem a saját történetét mondja el visszaemlékezésformában. Ezt úgy értem, hogy nem formál magának történetet önmagából. Szépen szólva nem épít fel önállítás céljából egy narratív identitást. Ez számomra a sorstalanság lényege, valahogy a narratívátlansága az egyénnek, aki nem tudja elbeszélni magát, ami az érzelmi töltettől megfosztott nyelvben, a távolságtartó (azaz ironikus) elbeszélői pozícióban is megnyilvánul.(És akkor itt bejöhet esetleg a képbe a holocaust elbeszélhetősége, de az most engem nem érdekel.) Ez most így persze csak valami félig formált gondolat foszlány, de remélem érthető.


1 2 következő

régen olvastam
ddani - 2003 április. 9. 15:41:42

...mindenesetre elolvasom újra, aztán mondok okosakat, szépet.

erős
ddani - 2003 április. 14. 12:45:12

...szóval újraolvasva-emésztve ezt a Sorstalanságot, néha annak ellenére fölkacagtam, hogy tudtam: egyáltalán nem vicces, sőt talán nem is viccnek szánta a szerző. morbid humor van ebben a regényben, vagy odaképzelem?
egyébként akad pár másik holokauszt-retrózós iromány, nem is ettől érdekes ez a könyv. éppenséggel feltűnően kiszámítható a sztori, nem kell nagyon inszájdernek lenni Auschwitz-témában, hogy átlássuk. viszont valóban bizarr a K.Gy. modora, ahogy korrektül, tartózkodóan ír rémes dolgokat/-ról.
a morális izélgetés lett itt tökön rúgva jól, a szemforgatós-mellébeszélős soá fíling, az a kicsit undorító. nemcsak érzelmi, hanem morális lepusztultság uralkodik el tkp az olvasón, mármint a mintaolvasón, de rajtam is.