 |

kontinuitás
Kultúrpajta - ddani - 2003. március 19.
van három remek könyv, mely sokszor emlékeztet egymásra, mintha utalna, sőt van is hogy utal. elolvastam párszor, nagyon szeretem őket.
illető favorizált irodalmi utazás keletkezési időrendben F. Scott Fitzgerald: The Great Gatsby, J. D. Salinger: The Catcher in the Rye, és Bret Easton Ellis: American Psycho c könyvei. mindhárom amerikai, keleti parti, önhatárain túlnyúló regény, több más szerzői és egyéb művel úgymond beszélő viszonyban vannak.
főhőseik mind az amerikai kultúrában kallódó férfiak, megannyi kiábrándító élethelyzetben, és mindnyájan New York tehetősen céltalan elmebajának nélkülözhető résztvevői. ebben kábé kimerülnek a kézenfekvő hasonlóságok, a többi sok pici részlet, ami összeáll.
ezek az emberek küszködnek az identitásukkal, sőt egymás önmagával is. előfordul, hogy nem tudják biztosan, kit ismernek, kit ismernek fel vagy kivel keverik össze... a miliő viszi a cselekményeket, a véletlen és a társasági élet közhelyei alkotta koktél, koktélok. különös, cinikus, túlkomplikált emberek beszélnek el egymás mellett, összekacsintanak számtalan apróság fölött, majd elfelejtik egymás neveit, tipikus arcait. a magatartásformák, nyelvi formák és egyáltalán, a fogyasztói formavilág különösködő, húszadik századi hisztis fantáziátlansága elvont működéssé lényegíti az emberek közti interakciók termékeit. olyasmiről van szó, amit nem is igazán lehet ipariatlan, médiátlan fogalmakkal megfogni. illúziók, glamúr és kultusz egészül ki valami személytelen, nyomasztó háttérzajjal, vakufény és villámlás és a lefilmezett felvétel egyrészről, másrészről az elveszett, félautómata életmód zaklatott kapcsolattartásai. ilyesmi.
azt hiszem azért szerettem meg annyira ezt az irodalmi világot, mert narratívába tud foglalni egy rakás dolgot, amit érzek, de nincs neve. arról szól, ami nem ellentéteken, meg egyik-másik pólusú párfogalmakon nyugszik. az értékrelativizmus itt egy dolog, de a mozgatóerők és játékterek esetleges összefüggései puszta esetlegességükkel tarolnak. az, hogy a közhelyek nem azt nem jelentik. a mindennapok zavarossága valami irgalmatlan erőt olt a cselekmények mellékszálaiba.
persze semmi szín alatt nem homogenizálható a három mű, rokonságuk viszont hitelt, gyökeret ad a szövegeknek – nem éppen gyakori, annál szerencsésebb helyzet. tök jó, olvassátok el.
|
|
 |