|
|
|
|
Megígértük, küldjük a recenziót....
Kultúrpajta - Mao - 2003. február 22.
Csaplár Vilmos: Igazságos Kádár János
A Hornby könyvről írott dolgozatomban már pedzegetődött, hogy recenzens nemigen tudja eldönteni, szeresse-é fentemlített műalkotás, avagy mégse.
Nehéz levetkőzni az előítéleteket, tehát ha meglátom a belső borítón az MKA életfát, meg a Nemzeti Kulturális Ökörség Misztériumának Hősök terés logócskáját, gyanakszom... Kiadó a magyar könyvklub.
Nu, szólott hősünk, mint az egyszeri csodarabbi, próbáljunk meg felül emelkedni odvas előítéleteinken, oszt óvassunk.
A könyv címe alapján KJ proletárdiktátorról szól, de mégsem. A könyv a létező szocializmusról szól, de mégsem. A könyv egy mese, de annak kissé rém. Márcsak szereplői miatt is. Ha szoros sztorit akarunk vezetni, tulajdonképpen a történet Biszku Béla bukásáról szól. Meseszerűen. Keretörténetben meg ott van egy kis lila virág, ami sehol másutt a világon nincs, sőt itt sem volt azelőtt: ez a gulyás-szocializmust jelképezi, a történet elején feltűnik, majd a végére Kádárral együtt eltűnik.
Valószínűsíthetően '68-ban járunk*: vita van. Egyfelől van a "kovácselvtársi vágyak" csoportja, élükön Czinegével, aki itt még csak hadügy miniszter, házakat épít katonáival, vadászik, nagy lábon él. Ez nagyjából így is volt. Műsfelől vannak a világforradalmiak, akik szerint az életet élvezni nem lehet addig, míg nem győz a világforradalom. Vezetőjük sokunk "kedvence": Biszku Béla elvtárs, a "kefírkirály". Szervezkedik mindkét csoport a maga igazának győzelméért. Ez nem egészen így volt, mert Biszku et. és KJ pd. et. igencsak rühellték egymást De Kádár elvtárs eszén nem lehet túl járni, igazságot tesz: Biszku nyugdíjba, Czinegétől meg egy ház kivételével elveszi a többit, a krumpli leves meg krumpli leves lett. (Ahogy egy anekdota tartja Salamon Béla egy Csaunak rendezett tisztelet-est után odasúgta KJ pd-nak: Kádár elvtárs jó elvtárs, még Erdélyt is visszaszerzi nekünk...)
A több valós szereplővel (Fock Jenő, Nyers Rezső, Kómocsinok, Fehér, Faluvégi Lajos, Lázár, Aczél, Gustáv Husák, Ronaldó**) megtámogatott mese, amiben mindenki kedvesen egyszerű ember... Kár, hogy nem így volt, még '68 tavaszán sem.
A történet úgy ér véget, hogy a virágok eltűnnek, Kádár et. megöregszik, elhuny, az emberek meg elfelejtik... Sajnos vannak akik nem tették, bár úgy tesznek, mintha ők nagyon küzdenének KJ emléke ellen. Csak a drápéria színéhez kevertek egy kis sárgát, Aczél et.-at meg Várhegyi et.-ra "nyugalmazták".
A könyv végül igencsak elnyerte recenzens tetszését, mindentől függetlenül.
*Erre egyébként onnan lehet rájönni, hogy G. Husák a CsKP "világforradalmi" szárnyának nevében jön Biszku Béla et.-sal szervezkedni, mert náluk még csúnyább a helyzet, értsd: Dubček. Ergo még a "baráti segítségnyújtás" előtt vagyunk, ami 1968. augusztus 21-én történt, ami miatt én személy szerint szégyenlem magam a Vencel téri szobor előtt.
** Nem a focista (azt ugye 'Ronaldu'-nak kell ejteni), hanem Kádár testőrségének a vezetője.
A kiadvány fülszövege következő oldalon. ---->
|
|
|
|
|
|
