mielőtt nekiugranánk, tisztázzuk még a bejáratnál a piszkos anyagiakat. a kortárs kultúra üzemköltségeihez négyszáz kredit hozzájárulás jár, hozzá-mellé meg roppant aranyos módon egy kávé vagy üdcsi. kedves gesztus, nem divat. bent és lent, hátul a nézőtér mögött büfé, ahol nyolcvan a fröccs. jöhetnek a poéták.
jönnek is, szemben ülnek, Bánosi Gyuri házigazdi-szervezőizom és válogatott fiatal-középfiatal vendégei. akkord pendül a dalokhoz, szavalnak, hallgatunk. Gyuri már régóta működik, versek mellett pszeudonim mini-nagyregény prodzsekt is a horizontra vetül, de ez még a jövő zenéje. szavalásból mindig jobb egymásét, a Bánosi-versekhez Nagy Eszter és Nagy Tamás asszisztálnak, a két fiatal művész viszont saját szöveget olvas fel, vesztükre. Borsos Rolandot nem fogom itt fikázni, legyen elég, hogy nem tett nagy benyomást. Mézes Gergely viszont fel-felcsillant, vicces is volt, de nem csak, szóval jobban tetszett, pedig a végére maradt, amikor az ember már újból büfére-fröccsre ácsingózik.
tapsikolnak a jázminok, alakul a rendezvény, lesznek szerdai estek 31-én, 7-én, 21-én is, és tökjó helyet találtak hozzá. a közönség bölcsészek, szakmai szimpatizánsok, ismerősök és rokonok elegye, ünnepi, már-már partihangulat van az utójáték cigifüstös örülésében. örülök én is, kellemes este volt.
