fel nem üti fejét az elzárt, uszodás paradicsomok veteményesében a bűnözés. pár elkötött yacht, lefújt garázsajtó, megrongált Rolls Royce, és az öntörvényű, de paranoid lakosok előmerészkednek a házimozi félhomályából, hogy pislogva körbenézzenek házuk táján. innen indul közösségi szerveződésük, beindul mindenféle kreatív tevékenység és cinkos összekacsingatás, sport és klubélet, bűnrészesség, izgalom a sivár álomvilágba. a szervezőknek dől a pénz, fellendül a pornó és a drog, jól felpörög az egész partvidék szociális élete. csakhogy a folyamat afféle rituális gyilkosságba torkoll, leég egy ház, benne egy vagyonos nyugdíjas pár és két lakótársuk. itt kezdődik a sztori, in medias res, aztán sok cselekmény és némi üzenet, aki ezekre még kiváncsi, olvassa el. krimi-szerű regény egy furi társadalmi modellben, mely lényegében az ilyen bűnszervezet-közösség fenntarthatatlanságát és káros visszásságait is levezeti, például hogy bűnözősködni nem szép dolog, és aki nem bírja a keménydrogokat, az meg is halhat beléjük; ám mindenekelőtt a pénz mindenható mozgatóereje és barbársága jön át és zúz le észt, erőt és olyszentet.
ez a Ballard fickó írt még csomó mást is, ezeket nem olvastam, de ha bárki, akkor írjon róla, mesélje el és adja kölcsön.