 |
Színházban voltam
Kultúrpajta - hannoca - 2001. szeptember 5.
Régóta nem voltam színházban, nem is tudom miért, pedig nagyon szeretem. Igaz, augusztusban láttam egy német nyelvű előadást, a Peer Gyntöt, de mégiscsak más valami magyar progresszívet nézni.
Főleg, ha nem cél a modernitás, meg a hatásosság, hanem jön magától. A Szkéné színházban ugyanis Drogterápiás Színházi napok vannak, és ennek keretében adta elő a Leo Amici Alapítvány csoportja Déry Tibor: Ébredjetek fel! című darabját. A szöveg Dérynek egy kevéssé ismert fiatalkori műve (1927), de ha valaki olvasta a jóval népszerűbb Kéthangú kiáltást, akkor azért el tudja képzelni a szöveg hangulatát. És a darabét is. Mindenki fekete ruhában, a fiúk meztelen felsővel, néha, néhányan álarcban- az segít. Hátul két ember kézi dobokon, gitáron, csörgőn, egysuer valami hosszú fúvós hangszeren a részletek hangulatához illő zenét játszik. A darabnak nincs története, de van íve, és főleg lenyűgöző expresszivitása, az tartja össze. Valahogy egy emberpár szétesésével kezdődik, majd a keresés és a reménytelen várakozás következik, végül a kiáltások, Ébredjetek fel!. Az egész valamiféle komplex művészetben valósul meg, a modern kontakt tánc, a kissé pszichedelikus zene és a színház everéke. Bár színjátszásnak nem tudom hogy lehet e nevezni, mert itt mindenki átéli és feldolgozza s zerepét, nem nagyon játszanak, ahogy az egyik fiú megfogalmazta, megnyilvánulnak.
Ezek a darabok úgy készülnek, hogy a kiválasztott szövegből mindenki összevág részeket, ami róla/neki szól, majd összeülnek, és megpróbálnak ebből egy egészet kerekíteni. Ha többen egy részt választanak akkor aza rész többször szerepel, és ez még szebb ritmust ad a darabnak. Ezután mindenki elmagyarázza, hogy neki mit mond ez a rész, hogy mit csináljanak a többiek, de nem állítja be őket, hanem ezeknek az "érzelmi instrukcióknak" a hatására ők maguk helyezkednek el. Ahogy az egyik szereplő mondta, azért fontos ez nekik, mert közben átélik a múltjukat, és a végén nagyon jó érzés azt kiáltani hogy Ébredjetek fel!. Rengeteget jelent az, hogy ki tudnak mondani egy két mondtaot, ami róluk szól. Amit mondjuk régebben nem tudtak. És amiről szerintem droggondozó nélkül is tudjuk, hogy mennyire nehéz, és mennyire nem megy.
A Drogterápiás Színházi Napoknak nincs vége, szombat estig minden nap este 8-kor a Szkénében, ingyenesen meg lehet nézni az előadásokat. A Déry darab nem lesz többet, hanem L'autreamont: Maldrador énekeiből-t játszanak, ami még talán ennél is erősebb. Ugyhogy el lehet menni, és meg lehet nézni jól.
|
|
|
