Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Talán... [06-08-12]
Édesanyám! [05-10-23]
Nem vagyok rasszista!!! [03-06-12]
Keresés
Toppon
Ablakod előtt [11-09-03]
Kondorosi Betyár napok [11-07-28]
a kisauto [11-06-14]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Tréfa
Kultúrpajta - Tamás - 2001. július 23.

Most olvastam, ráadásul valaki más is most olvasta, ha jól hallottam, ez már elég indog, azt hiszem. Egyeduralkodok itten.

Jó lenne írni valami frankó vitaindítót, hátha éledezünk kicsit mindnyájan (én meg a pásztor...na mindegy), de nem bízom benne igazán. De ha valaki olvasta, és nem tetszett, az szóljon, könyörgöm!
Ugye senkinek nem kell bemutatnom Milan Kundera nagy sikerű művét, a Tréfát. Az én koromban általában senki sem emlékszik rá, olyan régen találkozott vele utoljára, de én abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy hiányos műveltségemből adódóan csak mostanában kezdtem meg az ismerkedést a hírneves cseh író munkásságával, amikor grafomán hajlamaimat éppen csúcsra járatom. Nézzük, mit kell feltétlenül belevenni egy recenzióba:
- találni valami meggyőzőbb apropót
- néhány szó az íróról
- egy két bölcs mondat a fordításról, mintha olvastam volna az eredetit
- elmélkedni a mű időszerűségén
- pár dolgot a sztoriról (vagy ezt nem?)
- értékelni a szereplők jellemét, azok kidolgozottságát
- levonni a tanulságot
A regény 361 és egyharmad oldal hosszú közepes margókkal, átlagos betűmérettel (képek nincsenek!), tehát aki mennyiségre nyomul számoljon rá bátran 4-6 órát, bár nekem volt ez 10 is, de én lassan olvasok. Ugyan először 1968-ban adták ki, tehát kicsit lassan reagáltam, de most újra megjelent a Könyvhétre az Európa Kiadó gondozásában valami életmű sorozat részeként (legalábbis egy csomó Kundera hasonló dizájnnal).
Engem mindig elbűvöltek az olyan történetek, ahol a szereplők sorsszerűen (lehetőleg valami szerelemtől hajtva) rohannak a saját szellemi megsemmisülésük felé. Én ilyenkor úgy, de úgy át tudom élni minden gyötrődésüket, ami oly szép és jó. Ez a történet ilyen a javából. Ludvik Jahn, a kicsit cinikus, kicsit macsó, kezdetben kommunista, aztán bányász, aztán tudós több száz oldalon keresztül fut egyes szám első személyben elmesélve a bosszúja után, megalázni azt az embert, aki tönkretette az életét, a karrierjét, közben folyamatosan értesülünk arról is - szintén egyes szám első személyben, csak a körülötte élő, már régen elhagyott barátok az egyes szám első személy (ha még kétszer leírom ezt az egyes szám első személyt, akkor: 1. jó hosszú lesz a cikk 2. olyan lesz mint egy általános iskolai fogalmazás - már most is az 3. valaki be fog szólni) -, ahogyan önkéntelenül a saját belső világát, jól felépített értékrendjét veri szét, és a végén (akik még nem olvasták, mert most leírom mi van az utolsó 5 oldalon!) visszatalál szülővárosa ősi hagyományaihoz, és minden véget érne egy idilli együtt zenélésben, de a régi barát éppen most (pl. még szerencse, hogy nem fél órával később, akkor nem tudnánk róla, mert már vége lenne a könyvnek) infarktust kap. De ez már csak egy kis szomorúság a végére, nehogy úgy érezzük, hogy felszabadultunk abból a könnyed, lenge, de mégis fojtogató bús hangulatból, ami végígkíséri az egész regényt. De hát ez egy ilyen kegyetlen dúúúrva világ. A könyvet pedig olvassa el mindenki aki még nem tette, mert másnak is tetszeni fog szerintem.


Kritika
hannoca - 2001 július. 24. 09:10:01

szerintem ha az ember ír egy könyvről, akkor nyilván az lesz benne ami megfogta. A lényeg, hogy azt valamilyen összefüggőségbe tudja foglalni. Egyébként a cikk 3. pontja igaz.
A Tréfa volt nálam is az első Kundera, amit olvastam, és bár én is nlha beleszoktam élni magam egy-egy könyvbe, ennél ezt nem tettem, bár nagyon tetszett. A tartalmi vonal szerintem szinte lényegtelen, viszont a stílus és a lazán fűzött dolgok kellően nyomasztóak. DE: szerintem mindegyik másik Kundera jobb ennél, vagy legalábbis nekem jobban tetszett. Az elbeszéléseibe is érdemes belenézni! És aki még nem únta meg a témát és a stílust, sőt mélyrepülésből zuhanóba akar váltani, az szerintem vegyen elő egy kis Agota Kristofot. Továbbá Esterházy szerinte a cseh hangulat valójában nem is létezett, csak Kundera teremtette meg az emigrációból. Egyébként ez szerintem nem biztos, mert akkor már Hrabalnak is meg kellettt teremtenie, hiszen a Kundera-regényekre biztosan nagy hatással volt. Erre meg azt lehet mondani, hogy az van rá hatással, ami rám is volt, tehát csak a recepcióim és az adott műveltségem összehatásából vonok le egy teljesen más emberre következtetést. Ugye milyen nehéz koherens fogalmazást írni valamiről, amikor csak úgy áradnak a gondolatok, és nincs itthon a mamám, ezért csúcsidőben telefonozhatok? Azért mostb abbahagyom, mert vár a házimunka.