Külbelpol - Az objektív értelmezés lehetősége

Kóczián „kulturális arisztokratizmusnak” nevezi az objektivitásra való törekvést. Véleménye szerint a lecsupaszított hírek, vagyis a tények tudatlanságba taszítják a körülményeket nem ismerő olvasót, ezáltal csak valamilyen felsőbbrendű olvasott közönség részére használhatóvá téve a híreket. Ez akkor lenne igaz, ha elhihetnénk, hogy az újságok hibátlanul interpretálnak. Azonban ez pont szubjektivitásuknál fogva nincs így, azaz az „új” olvasó továbbra is ki lesz zárva a tények megismerésének lehetőségéből. Vagy ami rosszabb, az újság által tényként ismertetett, de az interpretálás által manipulált híreket fogadja el tényként, és ezáltal megtévesztettként gondolkodik. Ha tényként fogadnánk el az interpretált gondolatokat, akkor maga a „tény” szó értelme dőlne meg, amikor ugyanarról az eseményről olvasnánk el egy tudósítást a Népszabadságban és a Magyar Nemzetben. Pedig nincs kétféle valóság, csak kétféle közvetítés. Ezért is kell Kóczián álláspontjával szemben újra csak ismételnem magam: hír és tudósítás esetén a maximális objektivitásra kell törekedni.

Kóczián felveti a kérdést, mennyire szakértője egy újságíró annak, amiről ír. Hiszen sok zsurnaliszta nap mint nap új témában kell, hogy álláspontját kifejtse. Ez azonban különösen nehéz, ha olyan szakértőkkel szemben kell állást foglalnia, akik egész életükben az adott szakterületen mozogtak, így minden bizonnyal sokkal nagyobb szakértői a témának, mint az abba éppen csak belekóstoló újságíró. A kevésbé magabiztos újságíró ilyenkor használja fel szakértők segítségét, azonban ebben az esetben a különböző körök érdekei már könnyen belerondíthatnak a véleményformálás folyamatába. És habár egy lobbistának még igaza is lehet, az újságírónak függetlenül kell állást foglalnia. Ilyenkor játszhat szerepet Kóczián szerint a lap által felvállalt világnézet, magyarán a cikknek arra a véleményre kell hajlania, amely az újság szellemiségéhez közel áll. Igen ám, csak biztos, hogy a szellemiség alapján kiválasztott vélemény a helyes? Ezt az újságíró lelkiismeretének kell eldöntenie. Kérdés, hogyan foglalhat egy újságíró a nagy nyilvánosság előtt véleményt egy olyan kérdésben, amelynek ő maga sem igazi szakértője, legfeljebb autodidakta gyorstalpalón szerzett ismereteire hagyatkozhat. Ilyenkor biztonságos megoldást adhat, ha az újságíró az általa megkérdezett szakértők véleményét írja le, még úgy is, ha ezzel tényleg a magnetofon szerepét vállalja fel

Kóczián véleménye szerint a sajtó által alkalmazott jelenlegi objektivitásnál még mindig jobb a politikai vagy gazdasági érdekcsoportok érdekeinek megfelelő interpretáció, mivel ez utóbbi esetében vannak szakmai érvek, amelyek meg tudják akadályozni az érdekcsoportok beleszólását a cikkek készítésébe. Véleményem szerint azonban kis szervilitás nem akadályozza meg a nagyot, sőt még elősegítheti is azt. Az objektivitásra való törekvés – politikai szimpátiától függetlenül – továbbra is sajtó alapkövetelménye kell, hogy legyen. Az olvasót tisztelni kell, és meg kell hagyni döntési autonómiáját, csakúgy mint ahogy az újságoknak is törekedniük kell függetlenségük elérésére és megtartására. Sajnos jelenleg nincs olyan hazai sajtóorgánum, amely független lenne, aminek egyrészt a gazdasági kiszolgáltatottság, másrészt a vezető újságírók és szerkesztők függetlenedésre való képtelensége az oka.

előző 1 2 3

Kapcsolódó oldalak:
Kóczián Péter cikke az ÉS archivumában - http://www.es.hu/old/0110/publi.htm