Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Az eltűnt ütő nyomában [06-07-20]
Millió, mi számodra egy! [06-03-05]
Túl régóta már [05-06-11]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Az objektív értelmezés lehetősége
Külbelpol - détéel - 2003. november 17.

Kóczián Péter a 2001/10-es Élet és Irodalomban Az értelmező újságírás című cikkében eltemette az objektív újságírást. Ebben a cikkben - amely nem mellékesen házidolgozatként is szolgál - reagálok az írásra.

Én Kócziánnal ellentétben - mondjanak bár naivnak -, hiszek abban, hogy az olvasó nem teljesen hülye, rá lehet bízni a tényeket, hogy birkózzon meg velük maga.
Az objektivitás haláláról ír Kóczián Péter Az értelmező újságírás (Élet és irodalom, 2001/10) című elemzésében. Véleménye szerint már elmúlt az a kor, amikor az objektivitás a hír elsőszámú és legfontosabb attribútuma. Egy korszerű újságban a cikknek ma már nem objektívnek, hanem sokkal inkább interpretatívnak, vagyis értelmezőnek kell lennie. A magyar sajtó a rendszerváltás utáni nagy felfutást követően nem fejlődött a korral tovább, állítja Kóczián. A mai magyar sajtóban egy cikk leszűkül a tények szikár közlésére, azzal viszont nem foglalkozik, hogy tágabb szövegkörnyezetbe helyezze a hírt és ezzel árnyalja a képet, valamint segítse az olvasót a pontosabb eligazodásban. Kóczián szerint a probléma jelentősége olyan nagy, hogy az objektív újságírás ma már a demokratikus fejlődés gátja is lehet.
Kóczián problémafelvetésével alapjaiban nem értek egyet, következtései viszont jórészt számomra is elfogadhatók. Az értelmező újságírásban a szerző eleve figyelmen kívül hagyja azt, hogy minden cikknek van műfaja. Alapvető kérdés, hogy mi fér bele az egyes műfajokba, minek kell szerepelnie egy hírben, minek egy tudósításban, minek egy elemzésben, és minek egy publicisztikában. Az én fogalomtáramban a hír nem több, mint egy újdonság közlése a kommentár teljes elhagyásával. A tudósítás ennél már több, ebben is szerepelnie kell a hírnek, ehhez viszont már hozzáfűzheti a cikk szerzője az előzményeket és a lehetséges következményeket, de ezeket is csak úgy, hogy a valóságot fedjék. Az elemzésben maga a hír háttérbe szorul, itt „a valóság a részletekben rejtekszik”, az elemzés célja pedig a részletekre és összefüggésekre való rávilágítás. A publicisztikában a hír legfeljebb ürügy, a hangsúly az újságíró véleményén van.
A mai magyar sajtó egyik legnagyobb problémája abból ered, hogy sok újságíró lustaságból, figyelmetlenségből, vagy éppen a lapzárta fenyegető közelségéből kifolyólag „megadja magát” alanyának, aki pedig sokszor túlértékeli saját szerepét.
Az újságok saját szemléletüket, világnézetüket főleg az utóbbi két műfaj segítségével fejezik ki aktívan. A hír és a tudósítás legfeljebb passzív véleménykifejtésre, vagyis manipulációra alkalmas, amikor bizonyos híreket vagy részleteket az orgánum elhallgat. Kóczián véleménykifejtése számomra azért nem megalapozott, mert elködösíti azt, hogy mikor kell objektívnek és mikor kell interpretatívnak lennie egy írásnak. Ez ugyanis elsősorban nem az újságírótól, hanem az újság szellemiségétől függ, vagyis attól, hogy mely események milyen hangsúllyal ítéltetnek meg a lap szerkesztői által.
Én Kócziánnal ellentétben - mondjanak bár naivnak -, hiszek abban, hogy az olvasó nem teljesen hülye, rá lehet bízni a tényeket, hogy birkózzon meg velük maga. Az új olvasók kedvéért természetesen soha nem árt kontextusba helyezni a tényeket, de ezt a célt tökéletesen kielégíti a tudósítás műfaja. Az elemzés és a publicisztika már egy másik eset, ezekben szinte bármit szabad, nem véletlen hogy ezek határozzák meg minden újság irányvonalát. A tények manipulációja pontosan azért inkorrekt, erkölcstelen és elitélendő, mert a tényekben az olvasónak tudnia kell megbízni, azoknak csak az ő ismereteit kell szélesítenie, világnézetének alakítására (illetve szerintem kielégítésére, hiszen egy újság világnézetet nem igazán tud alakítani – bár elfogadom ha ezzel valaki vitatkozik) a terjedelmesebb műfajok hivatottak.
A politikai és gazdasági szervilitás a mai magyar sajtó legnagyobb rákfenéje, amely megnyilvánulhat a megszólalók iránti szervilitásban, de bizonyos rendszerekkel szembeni önkéntes lojalitásban is.


1 2 3 következő


Kapcsolódó oldalak:
Kóczián Péter cikke az ÉS archivumában - http://www.es.hu/old/0110/publi.htm

talán
ddani - 2003 november. 20. 10:53:46

két szermpont szerint maszatolnám tovább ezt az egyenletet.
egyrészt, az újságíró szövegét, melyet általában nem ő maga aposztrofál objektívnek vagy szubjektívnek, szóval ezt a bigyót olyan infópacák tarkítják, melynek hitelességét ugyanily külső megfigyelők, tkp fogyasztók értékelik, de hogy van-e nekik ilyenjük, hitelességük, az a szerző lelkiismeretét terheli, nagyrészt, gyakran.
másrészt, az újságíró nem kötelezett arra, miként nem is szokása, hogy minden rendelkezésre álló infót és összefüggést közzétegyen, ebben a szerkesztő(-k, -ség stb) is befolyásolja. az információ visszatartása nem egy alvilági terrorhálózat maffiamódszere, hanem mindennapi velejárója az újságírásnak. egyébként főleg a szubjektívnek.
azaz: van, amikor tény és vélemény mellett még szimpla spekuláció, félreértés vagy ad absurdum hülyeség kerül papírra (képernyőre, monitorra), vagy van, hogy a feltárt tényanyag egy része oda se kerül. ez bonyolítja az objektív-szubjektív ellentétpár szempontrendszerét.