Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Kétségek közt, ami biztos... [06-04-02]
A képzelet hihetetlenül nagy erő [06-02-27]
Eredeti verzió [03-12-03]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Szeptember 11 megtalálja helyét a fejekben
Külbelpol - détéel - 2003. szeptember 14.

Két év kellett ahhoz, hogy az amerikai társadalom a maga módján képes legyen reagálni a World Trade Center elleni támadásra. Ennyi ideig tartott, hogy nem csináltak filmet, zenét, musicalt, showműsort nemzeti tragédiájukból. Tiszteletben tartották az elhunytak emlékét, az áldozatok rokonainak érzéseit. Aztán telt az idő, múlt a sokk és jött az üzlet. Leghamarabb a szeptember 11-ével foglalkozó könyvek jelentek meg. Az azért kérdéses, hogy a Publishers’ Weekly című szaklap állítása szerint megjelent 300 emlékkönyv mindegyike megfelelőképp őrzi-e az ikertornyok és az áldozatok emlékét. A filmgyártók sem bírták sokkal tovább. A Showtime kábeltelevíziós csatorna az évfordulót megelőző vasárnap este mutatta be kétórás doku-drámáját, amelynek címe DC 9/11: Time of Crisis (A válság ideje, a címben DC a Fehér Háznak is helyt adó fővárosra, 9/11 pedig a támadások napjára utal), főszerepben a George W. Bush-t megformáló Timothy Bottoms-szal. A film a The New York Times internetes honlapja szerint ”hősi fényben” szerepelteti az elnököt, aki a” támadások után dühöngve utazott repülőjén az országban”. Ma pedig már olcsó szerelmi történetek is megjelenhetnek a terrortámadások díszletébe bújtatva. Különösen érdekes lehet az Egy katona szíve című könyv, melynek alcíme: Egy történet szerelemről, hősiességről és szeptember 11-ről.
A kérdés csak az, hogy ezek a művek, amelyek a rossz értelemben vett kommersz tömegkultúra igényein kívül minden bizonnyal semmilyen egyéb igény kielégítésére nem alkalmasak, milyen hatással lesznek az ”amerikai lélekre”. Hogy fogják megélni az USA polgárai az évforduló napját pár év múlva, mit fognak érezni, ha aznap kell repülőgépre szállniuk. Lassan ez a nap is az amerikai kultúra szerves része lesz, csak annyit mondanak 9/11 és mindenkiben ugyanazok a képek, érzések, gondolatok jelennek meg. Egy évvel a támadások után még nem szívesen szálltak repülőre. Két évvel később a Budapest-New York-i gépen a turistaosztályra szeptember elején már csak várólistás helyek voltak. De a félelem más járatok foglaltságán sem érződik, az állandó terrorfenyegetettség, az afganisztáni és az iraki háború, a New York-i áramszünet megedzette az amerikaiakat. Mint Mary Scholl, az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének sajtóattaséja elmondta, az amerikai kormány nem tett közzé semmilyen ajánlást polgárai részére az utazási tervek elhalasztására vagy előrehozatalára és a kereskedelmi célú repülésben sem lesznek változások. Az ünnepségek középpontjában pedig az áldozatokra történő személyes emlékezés áll.
Az első ünnepség reggel 7 órakor kezdődik az ikertornyok egykori helyénél, a Ground Zeronál, ahol felolvassák az összes áldozat nevét, illetve a családtagok helyezhetik el virágjaikat. Különösen érdekes lehet a helyi muzulmán és keresztény közösségek által szervezett vacsora, amelynek célja a különböző vallások közötti megbékélés és megértés elősegítése, valamint a párbeszéd hirdetése. Szintén a személyes megemlékezést szolgálja a két évvel ezelőtti támadások időpontjában (közép-európai idő szerint 2 óra 46-kor) tartott egyperces néma csend, amellyel George W. Bush felhívására az országban mindenhol az áldozatokra és családjaikra emlékeznek.


1 2 következő

Megtalálta
Mao - 2003 szeptember. 14. 22:14:21

Azt hiszem, hogy inkább csak a helyére került a dolog immár. Mint ahogy egy magyar származású demokrata professzor az ÉS-ben vagy hol kifejtette, ők akkor úgy érezték, ogy ez az emberiség egyik sorsfordulója. Ahogy múlik az idő rájön az ember (amerikai ember nem én!), hogy nem nem volt az, mint ahogy Hirosima sem volt az, hiába is követelt oly sok áldozatot.

Az, hogy erről film készül, könyv íródik az teljesen normális, ez a dolog feldolgozható módon való emlékké válása, mint ahogy számos film készült ilyen-olyan módon a világháborúkról, Vietnamról, a Holocaustról. Erről is készülnek majd jó, és pocsék filmek (főszerepben Michael Dudikoff), ez így van rendjén.

Rosszindulatú megjegyzés: Ezt a cikket eredendően is ideszántad? :)))

Maonak
détéel - 2003 szeptember. 16. 22:14:48

Nem kritizálom, hogy megjelennek a filmek, könyvek. Sőt, meg vagyok lepődve, hogy két éves gyászszünetet tartottak az események után Amerikában. Ami zavar, az a gagyiipar, de az meg nem csak itt zavar és tudom, elkerülhetetlen, kell, stb...

Számomra érthetetlen, rosszindulatú megjegyzésedre a válaszom: nem, a cikk eredetileg nem ide készült, megszerkesztve a MH-ban is megjelent, de NEM VAGYOK PONTVADÁSZ!!!!!! :-)