 |

Kedves Balázs! (2. levél)
Külbelpol - détéel - 2003. március 18.
Köszönöm, hogy válaszoltál a levelemre, igazság szerint már lemondtam róla, hogy ez meg fog történni. Szeretnék sorban végigmenni az általad leírtakon.
Legelőször visszautalnék arra, amikor összefutottunk a Körcsarnokban és én szóltam Neked a levelemről. Talán emlékszel, az első reakciód az volt, hogy megkérdezted, leírom-e én a neved a cikkben, mert ha igen akkor feljelenthetsz. Igazság szerint nem tudom, hogy miért jelenthetsz fel, de ez a mi szempontunkból lényegtelen is, különösen mert nem írtam le a neved. Ezek után viszont legalábbis meglepődéssel fogadtam, hogy a cikked címében benne foglaltatik az én nevem. Minthogy igen ritka névről van szó, ennek nem örültem különösebben, aki akar, annak nem lesz nehéz megtalálnia. Amit írtam, természetesen felvállalom, ezért is hagytam, hogy a nevem szerepeljen a cikkben és nem töröltem önhatalmúlag ki. Viszont egyúttal megkérdeznélek: Neked miért jutott elsőre a feljelentés az eszedbe, amikor a tavaly október 23-i eseményeken való részvételedet és annak névvel való felvállalását említettem?
Azt írod, sopánkodom, hogy elvesztettem egy barátot, illetve hogy szerinted nem is voltunk barátok. Én csak sajnálni tudom, hogy így látod. Én barátomnak tartom azt, akit ha meglátok, örülök, pláne ha ő is örül nekem. És furcsa, de én még azon a Szalagavatón is úgy éreztem, hogy barátként üdvözöltük egymást. Az azonban megtörténhet, hogy a „barát” fogalmát másképpen értelmezzük. A telefonszámodat egyébként megszereztem, közös ismerőseink azért vannak, de hosszas hezitálás után úgy döntöttem, nem hívlak fel. (A Körcsarnokban is csak hosszas gondolkodás után mentem oda hozzád másodszor, hogy szóljak a cikkről.)
Megkérdezed, milyen jogon nevezzük magunkat újságíróknak. Bár ebben némi kötözködést érzek, de válaszképpen idemásoltam az egyik első cikkből és Tamás tollából (billentyűzetéből) eredő sorokat arról, hogy miért is jött létre ez az oldal: "…mindenki, aki erre jár és érez magában egy pici kedvet, az rögtön, önkritika nélkül írjon valamit, fejtse ki a véleményét bármiről, amihez kedve tartja, vagy akár csak reagáljon, kritizáljon, küldje el a picsába, aki nem szimpatikus." És habár az impresszumban tényleg újságíróként jelöltük meg a szerzőket, de ez legyen a mi hibánk, felvállaljuk. Annyira azonban felhívnám a figyelmed, hogy nem biztos, hogy az számít újságírónak, akinek a cikkeit sokan olvassák. A kvalitás és a kvantitás között igen kicsiny különbség fedezhető csak fel. És még egyszer szeretnék visszautalni a Körcsarnokban lezajlott beszélgetésünkre. Úgy látom, Te meglehetősen büszke vagy arra, hogy egy, a mi honlapunkéhoz képest jóval nagyobb olvasottságú lapban a Magyar Demokratában publikálsz. Ugyanakkor ezt az újságot a beszélgetésünk során szarnak nevezted, mert átírják benne a cikkeidet. Csakúgy mint Te, és sem akarok szőrszálhasogató lenni, de nem teljesen egyértelmű nekem a viszonyod az újsággal, amelynek dolgozol.
1 2 3
következő
|
|
 |