 |
móricka szerint
Külbelpol - ddani - 2001. október 23.
ez az ötvenhat dolog valahol úgy indulhatott, hogy én még ott se voltam. azóta sokan, akik akkor valahol voltak, és sokan, akik nem, beszélnek róla. eléggé macerás kiigazodni. inkább itthon maradok.
egy olyan ünnepről lesz szó, amiről döbbenet keveset tudok, pedig a karácsonyról simán lenyomok bármikor öt-hat összefüggőt például, októberhuszonháromról mégse. nem mintha traumatikus volna vagy ilyesmi, csak egyrészt kusza, másrészt felhangokkal díszes, mint afféle átpolitizált karácsonyfa. meg nem is túl boldog, mondjuk mit várjon az ember egy szabadságünneptől.
mivel nem éltem még akkor, mármint nem az évben, hanem egyáltalán az "átkosban" igazi felnőttéletet, valahogy reflexszerű lett bennem a megütközés, amikor nálam pár évvel, évtizeddel stb idősebbek szinte kivétel nélkül elkezdenek a rendszerek s az ő váltásukkal előhozakodni. nekem ez történelem, és nem akaródzik sokkal érdekesebb lenni a töri többi érdekes részénél, pedig mintha illene. hoppá, na erről talán érdemes egy bővebb kitérőt.
nem kérdés, hogy hazafias ünnepekre nagy az igény. ez mindenkor így van, negyvennyolc mellé szépen be is illik ötvenhat, ha már nálunk ilyen számszerű neveket kapnak az ünnepelt szabadságharcok. a hatalmat gyakorló szervezet, mint olyan, imád ráülni az ilyen népszerű, nyilvánossággal kecsegő bigyóra. szegény populus, bizony popularizálva lesz ezerrel, alkalomadtán. gyönyörű lehetőség ez az emlékezős, koszorúzós nap az üzenet odacsempészésére, egy kis könnyebb-súlyosabb aktuálpolitizálásra, eszmék hangoztatására, mindenféle oda nem illő dolog hánytorgatására. imádunk anyázni, ugyebár.
oké, megértek én mindenkit, csomó feszülő indulat meg minden, nyilván ez kell. de mi legyen kis velem, aki a légypiszoknak se ártok, nem bántott olyan nagyon senki, és valahogy mégis viszonyulnék az iszonyhoz? nem szeretném, ha egy valóban fontos, történelmi emlék, neadj' egy nemzeti érték dühös emberek szájára, kezébe kerüljön. nem szeretném azt se, hogy agresszív pártpolitikák reklámkampánya legyen a fílingelés alaphangja.
legyen a düh egy alapvető kelléke a szabadságharcoknak, melyek az elnyomás ellenében az emberi szabadságok védelmére kelnek. és ne legyen kelléke megemlékezéseinknek, mert egy szabadságharc konfliktusok rendezéséről, és nem megerősítésükről szól. ha szabadságharcos lennék, biztos nem akarnám, hogy ami ellen harcolok akár életem árán, az negyvenöt év múlva még az unokámban is keltse az indulatot. ilyesmiben nem a zúzás kedvéért van benne valaki, hanem a békéért, legalábbis móricka szerint.
|
|
|
