A két világháború utáni és a varsói szerződés értelmében felállított erős korlátozások miatt csekély militarista erőforrásokkal felruházott ország lennénk. Semmi gond, az utóbbi évek meghozták nekünk, hogy legalább a mellényünk legyen nagy: Magyarország NATO-ország! Kár, hogy az oly nagyon ünnepet búcsú óta szinte semmi koncepcionális változás nem történt a magyar hadviselés területén. Sőt a külsőségek területén sem történt igazi változás, a taszári bázist kivéve a laktanyák megőrizték szocreál jellegüket. A belső körülmények is rendkívül hízelgőek, nagy valószínűséggel agyhártyagyulladással tér haza a pár hónapra eleresztett kiskatona. De ami változott, az a hozzáállás, hirdeti a frissen "kedvenc" reklámom. Tudjátok az, amelyikben gyermeklány rohan az apja ölébe: Apa, ugye te is voltál katona? Hát igen, hogy fogom majd szégyellni magam, úgy 15 év múlva, mikor majd azt kell mondjam "Nem kicsim, lelkiismereti okokból polgári szolgálatos voltam". Hogy fogom majd szégyellni, hogy alapvetően mindig is a polgári katonaság eltörlése és egy hivatásos hadsereg felállítása mellet voksoltam. Hogy fogom majd szégyellni, hogy megírtam ezt a cikket. A zseniális hadügyminisztériumi propagandista és PR-manager meg majd büszke emléke lesz unokáimnak, hogy népszerűsített egy rossz, szabadságjogokat sértő (szubjektív megítélés), elavult (objektív megítélés) intézményt. Igazi toborzó tevékenységet vélek felfedezni a kis 1 perces TV-anyag mögött, ami példátlan a XXI. századi Európában. Mintha egy patetikus ötletekben gazdag reklámügynökség sorra járná végig a jelenlegi minisztériumokat: Kell promo az M1-en? Mindenkinek szívügye, hogy elolvad-e tőlük, vagy az, hogy melyiken borul ki. Én, mint pacifista most robbantam fel! Amikor alapvető törekvés, hogy hosszabb-rövidebb távon megszüntessük a kötelező sorozást, akkor hogy lehet, hogy jön valaki, és olcsó módszerekkel megpróbálja jobban belesütni a közmegbecsülésbe. Nem vagyok ideológista, tudom, hogy szükség van hadseregre. Volt egy ismerősöm, hivatásos katonának ment, oda is való, szükség is van ilyenre. Ez is csak egy hivatás, amit választható, de nem szükségképpen vállalandó. Sőt alapvetően egy kontrol arra nézve, hogy csak akkor nyíljon lehetősége a mindenkori kormányzatnak a hadviselésre, ha a démosz is akarja. Ha az ország ellen erőszakot követnek el, lesz elég önkéntes, akire lehet számítani, de békeidőben ne indulhasson offenzíva, mondjuk egy diplomáciai ellentét miatt. Ha a nép nem áll mellé, nincs katona, nincs háború. A jelenlegi helyzet az, hogy ha Szabó úr úgy dönt, hogy had szóljanak a szirénák, akkor én megkapom az alapkiképzést (még nem kaptam meg) és lőhetek az afgánokra, pedig nem akarok. Persze jogilag ez máshogy néz ki, de még mindig zaklat a téma reklám emléke, így ez nem egy oknyomozó, hanem egy kesergős, felháborodós cikk lett.