|
|
|
|
E. J. - gyk.
Kieg. versekhez - derikk - 2003. február 17.
Ez a rövid kis hozzászólás csak azokhoz intéződik, akiknek esetleg nem lenne világos, kit is rejt a monogram: E. J. (Én magam, a vers(ecske) szerzője, szeretném megvilágítani a részleges sötétségben élők szellemét e pár mondatos (szavas?) magyarázattal, mert tán így növelhetem a mű élvezetét; illetve egy egészen kiváló költőmesterre hívhatom fel az irodalom iránt érdeklődő becses olvasók szíves figyelmét!)
E. J. = Ernst Jandl
Nevezhetnők posztmodern - posztszürrealista költőnek. Svájci német ő, aki a II. vh. alatt még gyerek volt, de behatások azért így is érték. Első verseivel az ötvenes évek eljén jelentkezik; első kötete az évtized közepén jelenik meg szülőhazájában, illetve a siker nyomán az egyéb németajkú vidékeken.
Jandl nem képvisel "hagyományos" "pökhendi" németséget - eleve: svájci lévén -, ellenben szelleme, filozófiája inkább a szocialista, humanista lelkiismeretre hajaz. Költészete sajátságos ízt jelent a korabeli európai sodorban; leginkább talán a kortárs, angol T. S. Eliot, illetve az amerikai e. e. cummings irányvonalához hasonló.
Magyar nyelvre - kiválóan - Eörsi István fordította verseit; a kilencvenes évek elején Fanatikus zenekar címen jelent meg egy eléggé átfogó válogatás Jandl életművéből.
|
|
|
|
|
|
