Akit szeretünk, az - meghatározásánál fogva - valamiképpen ismeretlen előttünk. Szeretlek, tehát nem tudom ki vagy. Tehát épitlek, alkotlak téged: te pedig szétbomlasz. Otthonommá, fészkemmé, hálómmá képzetek szövevényévé alakítlak, hogy abban éljek: hogy elrejtsem benne, amit meglelni véltem: hogy elrejtőzzek magam elől.
A szerelem igazi energiája abban rejlik, hogy megnöveli az általános életerőt. Az a szerelem, amely nem váltja ki ezt az energiát, rossz szerelem.
