Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Nem értem... [06-02-26]
Vajon milyen lehet... [06-01-19]
Monolog a rendetlensegrol [04-12-05]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Volt egyszer egy tünteés Szegeden
Érdekes - Walter Smith - 2006. december 18.

Volt egyszer egy tüntetés Szegeden



Álltunk a vártán, a tisztesség határán. Arcunkat langyos szellő simogatta. A nap már lement, vörös fényei egyre halványultak, míg nem a hold sötét palástot nem szőtt belőlük.
Fejünk felett dicső zászlaink lobogtak. Az éjszaka fényei félve, hogy kárt tesznek bennük, óvatosan törtek meg rajtuk. Tudtuk most írja a láthatatlan krónikás egy nagyszerű nép történelmét. Ezernél is többen voltunk.
Harsány kiáltottuk, amit azelőtt apáink „Elég volt”, s csendes áhítattal énekeltük a Himnuszt. Szemhéjunk könnycseppektől nehezült el.
Körülöttünk, mint a tenger kék vize sötét zubbonyos emberek gyülekeztek, fejük tetején, mint haragvó tajtékok tornyosultak a roham sisakok. Arcunkat a szélnek tartottuk, egy távoli szebb jövő hívogató szavát keresve. S éreztük minden sóhajunk egy csepp tinta népünk krónikájában. Néma imánkban kértük Istent, most ne figyeljen, csak segítsen.
Nem törődtünk vele, hogy valahol álmatlan, cinikus tintanyalók irodáik mélyén éppen ebben a pillanatban mocskolják be ismerős, ismeretlen neveinket. Hogy ezekben, a felemelő órákban ontja álruhája mögé bújt magyar, a magyar vért. A Múzeum lépcsőit emberek, és zászlók feltámadt tengere nyaldosta. Véres, rablánctól elnehezült lobogók. Büszkén lengtek az őszi szélben.
Mi csak álltunk vészterhes órákban, merészen, hol a belvárosban, hol székházak előtt. Nem hátráltunk, nem mondta senki, tudtuk ez a kötelességünk. Lelket belénk volt és jelenlegi forradalmárok öntöttek. Később megtudtuk, csupán csőcselék vagyunk, randalírozó drukkerek. Sokszor lefényképeztek, neveinket sokszor felírták, az igazoltatás már nekünk is rutinná vált.
Ma is menni fogunk. Kitartunk, mert tudjuk kimondatlanul is, hogy ez a kötelességünk. Már csak maroknyian vagyunk, büszkeségünk, fényünk megkopott. A sok gyalázat, hazugság bemocskolta szellemünket.
Nem rég keresztet állítottunk, alá temettük meg nem született dicsőségünket. A szebb jövő reménye tovaszállt az ősszel, s nem maradt nekünk csak a rideg tél. A szebb jövő téli álomra szenderült.
Volt egyszer egy tüntetés Szegeden, és egyszer lesz egy szabad világ Magyarországon.


Ifj. Szilágyi Sándor