Érdekes - 55 Cancri és társai

megint egy új határ nyílt a burjánzásnak. (hová is lenne világ határok nélkül?) szóval gyarmatosítójelöltek figyelem! a tegnapi holdtelket máris le lehet cserélni orbitálisan messzi bolygóparcellára.

valahogy az emberiség minden ilyen óriási előrelépésénél eszembe jut a defloreálás (mondjuk nem csak, és nem is csak erről; mind1) ti. hogy sikerült megfertőzni egy újabb kultúrát, területet, dimenziót, mikor mit, jól. ezzel nem a tudományos kutatás vagy akár a technikai fejlődés ellen szólok - csak megjegyzem halkan, suttyogva, hogy ha azon a bolygón élnék, nem szívesen olvasnám a reggeli újságban, hogy most pont a Homo Sapiens fedezett engemet föl. tehát, izé, humán szempontból.

valahányszor elfog ez a naív szorongás, az is beflashel, hogy bizony, megint eggyel kevesebb okunk van a felelősségre embertársaink, közösségünk, lakhelyünk, környezetünk, bolygónk, újabban naprendszerünk iránt. hiszen elhagyhatjuk bármikor (ami alapvetően jó) és nem érdekes, hogy mit hagyunk ott (ami viszont atom gáz). a technós kultúra magával hurcolja egyre messzebb nyúló útjain a szemetet, viszályt, pusztulást, kokakólát, egyszóval csupa olyat, amit jobb lett volna otthagyni.

a költözés, kolonizálás, bolygóközi terpeszkedés ötlete régóta integet a scifi irodalom elgondolkoztatóan komolytalan soraiból. úgy tűnik, a szomszédos égitestek (Hold, Mars) után újabb célpontokra tűzzük fékezhetetlen teleszkópjainkat. a kérdés nem is annyira az, hogy eljutunk-e még oda, vagy hogy akarunk-e 1általán, hanem sokkal inkább, hogy mikorra teszi lehetővé nekünk a tudomány.

érdekes ösztön ez a kultúrális diffúzióé. vesd meg embertalpacskád a legfélreesőbb pontokon! tök romantikus, biztos mérhetetlenül hasznos is, dicső, satöbbi, nincs is gond vele, hiszen az emberiség ne haljon ki hülyén. de valahogy a nagy fényességben félvakon pislogva nem látom a javulást, a változást, az egyre súlyosbodó földi problémák megoldását. sokkal inkább áthelyezését.

gyakran gondolok arra is, hogy ezen a bolygón már nincs olyan hely, ahol az ember ellenőrizetlenül, valóban felszabadultan lehetne, kószálhatna és éldegélne. úgy vélem, már-már fikciósan speciális lenne az a környezet, ahol tényleg pacifista szellemiségben képviselhetné magát anélkül, hogy széttiporná az őshonos, konkurens struktúrákat - legyen az akár rokon életforma.

legalábbis ez jön le nekem az itthoni eseményekből. lehet, hogy odaát egész máshogy viselkedne a civilizált főemlős, mint ahogy vendégségben is többnyire jobbik énünket mutatjuk oda. csakhogy a felfedezés inkább a leigázásba hajlamos torkollni.

"- így megy ez."