Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
A kábulat oszlik [07-02-07]
Mindennap [06-03-15]
Megbékélés [05-03-05]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



a dodó öröksége
Érdekes - ddani - 2002. június 7.

komolytalan külsejű, rajzfilmbe illő antihős ő, az emberi civilizáció áldozata: a Raphus cucullatus, ismertebb nevén a dodó madár.

van abban valami tragikomikus, ha egy olyan helyes élőlény, mint a nagy, szelíd dodó, elsősorban attól válik ismertté, hogy eltűnik. valóságos szimbólum, korai iskolapéldája a kultúrember kegyetlen kártékonyságának. alig száz évvel a két faj találkozása után az egyik már csak a másik múzeumaiban és „természetrajzi” leírásaiban élhet tovább. ennek tükrében lássuk azt a keveset, amit embertársaink feljegyzésre méltónak ítélnek róla, és magamban egy picit szomorkodok is ezen az igazságtalan történeten.

a dodó a galambfajták családjának egy messze ágazó rokona, szigeti madár. az Indiai-óceánon található Mauritius szigetén fejlődött ki ez az óriás termetű szárnyas. méretre a pulykát meghaladta, elcsökevényesedett szárnyaival képtelen volt 20 kilós testét a magasba emelni. úgyhogy totyogott. megtehette, mert kis szigetvilágán nem akadt ránézve veszélyes állat, és totyogni praktikus, energiatakarékos. tollazata színre kékes-szürkés, a farkán fehér pamaccsal, legalábbis a rendelkezésünkre álló ábrázolások szerint. a terebélyes dodónak jellegzetesen nagy, görbe, piros mintás csőre és masszív sárga lábai voltak. két kisebb méretű, hasonló külsejű alfaját is sikerült eltörölni a föld színéről: egyikük egy fehér tollazatú változat, másikuk a magasabb és karcsúbb termetű, barnás színű, egyenes csőrű Rodriguez dodó.

a tizenhatodik század derekán lépett először európai fehérember a szigetre – a gyarmatosítók felsőbbrendűségi tudata gátlástalan pusztítást szabadított az újonann felfedezett területekre. a mauritiusi dodók nem csak a levadászás miatt pusztultak ki, bár a matrózok előszetetettel ették a könnyen elejthető madarat és méretes tojásait. a végső csapást életterük elvesztése, az erdő kipusztítása jelentette, valamint a hajókon „importált” újfajta állatok és betegségeik, melyek szinte azonnal végzetesen felborították a helyi speciális ökológia finom, elszigetelt egyensúlyát. az utolsó élő példányt 1681-ben látták.

ami megmaradt: néhány rajz és festmény, Oxfordban egy fej, A British Museumban egy láb, és világszerte néhány csontváz. azóta számtalan ismert és ismeretlen madár és egyéb állat pusztult ki örökre az emberi fejlődés diadalmenetéből kihullva – a dodóval hagyományt sikerült teremteni. talán a géntechnika csodái még újraéleszthetik ezt a vicces alkatú, emblematikus állatot, de valódi morális hepiendre már sosem emelkedik fel. brutálisan eltiporta az ostoba ember az ártalmatlan dodót.


Vicces
détéel - 2002 június. 8. 11:17:11

Azért az elég érdekes lesz, ha az ember fejlődése miatt kiveszett állatokat az ember fejlődése következtében újra meg lehet teremteni. Én speciel mind a kettőt kihagytam volna.