Érdekes - Quick, a nem-túl-más

plakát-terror a megállókban, mozgólépcsőn, úton útfélen. a mindent bezúzó, színes száj termékei: gofrisütőbe préselt hambucik. na, valaki megint feltalálta a sajton a lyukat.

van a sablon, amitől másság eltérni, ha az ember gyorsétteremhálózatot üzemeltet. pasztelszínek, egyenbeltér, jellegzetes egyenruha satöbbi. ugyanazok a seszínű foltok más-más alakzatba csavarva: megdonáldz és börgrking. könnyen elképzelhető, ahogy jön a konkurens, arrébtosz két irányelvet, kitalálja a lecsóburgert és máris forradalmian kúl.

erről (szerencsére?) szó sincs, ugyanazt nyomják feszt, apró átköltésekkel van dolgunk csupán. kicsit több a vidám narancssárga, kicsit kísérletezősebb a bútorgarnitúra. van támlás forgószék, meg punnyadni vágyóknak a fotelsarok. a vécébejárat közvetlen az automata ajtó érzékelőjének hatósugarában van, így be-jobbra típusú mozgással már pisi mehet, viszont ránknyílik a külvilág kifele jövet. mindegy.

a menün semmi extrém. van muffin, de én olyat nem eszek; meg van klubszendó, ami látszatra ugyanaz, mint a tradícionálisnak mondható hamburger, amit végül 179 fitying ellenében felmarkolok. a kiszolgálás legalább 3szor kér elnézést abban a 2 percben, amíg megsül az apró, friss husimusi. semmi baj, nem hajt a tatár.

végül elmajszolom a dolgot, más tennivaló nem akad egy ilyen helyen, legyen színes, sivár, vagy bármilyen. kinézek a nyugatira, majd végigpásztázom a pár szál vendéget és a pult mögött lézengő tíz tinit. falat nyel. ugyanaz, mint bárhol, legfeljebb a zsömle picit szárazabb.