Érdekes - tücsköt, bogarat

rögvest kétség fog el, ahogy a téma felmerül. nem gyerekkori traumára kell itt gondolni, bár tény, hogy gyakran elsők között van a légy, a pók az érzékelt "idegenek" közt. inkább az az én bajom, hogy undor és újdonságvágy között kel vergődnöm, ösztön és érdeklődés harcol egy darabig. na, asszem végeztek is, mehetünk tovább.

a rovar. a Föld bolygó legsikeresebb lakója, aki mind-mind ahány százmilliárdan többségben van, igazi evolúciós sikertörténet. őseink egyik legalapvetőbb állati táplálékforrása lehetett a könnyen és nagy tömegben elérhető bogár és csúszómászó, és ez a hagyomány számos civilizációban fennmaradt. ma is található olyan vidék, ahol nem vetik meg a sült, vagy éppenséggel nyers tücsköt, lárvát, gilisztát, elég csak körbejárni egy thai piacot, illetve az ottani autentikus büféket. keleten egyre kelendőbb a friss és konzerves rovaráru, ami egzotikus, érdekes meg bizarr, de ezen túlmenő dolgokat is felvethet az étkezési kultúrában.

élete során kivétel nélkül mindenki fogyaszt rovart, legfeljebb nem tud róla. mindenesetre bajunk nem szokott lenni a különböző élelmiszerekben, gyakran például a liszben lelhető kis szerencsétlenektől. a bogarakkal dúsított, illetve belőlük készült liszt egyébként ízletesnek mondott, és kétségtelenül tápláló.

a rovar, mint említettem sokan van, sőt kimeríthetetlenül sokan, minthogy nem különösebben macerás fenntartani és tenyészteni. szerencsére igen szapora jószág, igénytelen is, kis helyen elfér, és nem kell igazán együttérezni vele, elvégre nem teng túl benne a humánum. ehető rovarokból gazdag a kínálat, hiszen a legtöbb fajta alkalmas az emberi fogyasztásra, és gyakorlatilag nem terjeszt ránk nézve veszélyes kórokat, ellenben marhával, röfivel és társaival. dietetikai szemszögből is főnyeremény, hiszen csak úgy feszül benne a sok-sok értékes fehérje, zsír meg nulla, nyam-nyam. tápláló tehát, bár a kitinpáncélos fajzatokra lehetünk allergiásak, az apró lábak meg (állitólag) hajlamosak a fogak közé ragadni...

itthon nem árusítanak rovarétkeket kereskedelmi forgalomban, így a kísérletező kedvű szakácsnak otthon kell az alapanyagot előállítani és feldogozni. mindez nem olyan bonyolult, hiszen élő rovarokhoz könnyű hozzájutni, táplálni őket nem nagy feladat, megfelelő tisztítás után a kreativitás szab csak határt, receptekben a csokis desszertektől a finom főfogásokig mindenfélére használhatók.

összegezve, gazdasági és esztétikai szempontból is érdekes volna meghonosítani a bogárfogyasztást. távlatilag megoldhatná a világ élelmiszerellátási problémáit, rövidlátóbb távlatokban meg kiválóan alkalmas divatteremtésre meg szenzációra.

egy fontos aspektus még kifejtésre vár, mégpedig az ideológiai szempontoké. egyre többen hódolnak a vegetáriánus, vega, bio stb. programoknak. ki vallási, ki erkölcsi, ki egészségi okokból, de többnyire önként. az állatbarátok valószínűleg egyfajta köztes bigyóként kezelhetik a rovart, elvégre viszonylag alul foglal helyet a rendszerben, és aránylag ritka az érzelmi, empatikus kötődés. persze ez nyilván okoskodás kérdése; szvsz az egész vega-cuccos az. viszont az állatjogok hirdetői komolyan foglalkozhatnának ezzel az elhanyagolt kérdéskörrel.

tetszőleges mennyiségű érv ellenére sem könnyű lekűzdeni a beidegződött viszolygást és az ellenállást az újjal és ismeretlennel szemben. érdemes viszont elgondolkozni azon, vajon mennyivel jobb vagy rosszabb az általánosan elfogadott, ám állandó problémákkal küszködő rutinos normáinknál?