a színpadi félhomály+színesfények alatt virító wartburg gépkocsi, rajta graffitis Belga-szignó. nyolcra volt hirdetve a kezdés, és az előrelátó másfél órás késés abszolút indokolt: így is jut idő vegyülni, ismerősökre ráismerni, összeülni, inni-cigizni, fokozódó hangerő fölött pofázni. a bemelegítő warmup-szett jó húzós hip-hop muzsika, a maestro érti a dolgát, kavar meg szkreccsel ahogy kell. már fáradó lelkesedéssel várjuk a Belgát, bár fel-felbukkannak fellépő-gyanús arcok. végsőkig csigázott várakozásunk bizonytalan elégtétele az első fellépő Carbonfools Orkesztra produkciója, akik nekem továbbra is kedvenc koncertformációm és amúgyis miattuk jöttem el, de nem ez az általánosan jellemző a jelenlevő társaságra, legalábbis ami a meghirdetett nagybetűs sztárfellépő sürgetését illeti. valóban, a rap-paródia méltán népszerű antilegendái volnának az est húzóneve, főszereplői és így tovább, mindenki egy kiadós magyar nemzeti hiphopra ácsingózik, és különben is, a plakáton is ők vannak legfelül és a legnagyobb szedéssel. sajnos inkább türelmetlenség, semmint beleélés övezi az egyébként kúl fellépést. Titusz zenei rendezése átfolyik a Belga várva-várt kezdése alá, és kitartóan küldi a ritmusok és hangminták aláfestését, miközben csápol a nép a gépkocsi, a fincsi mi?, a békávé-basztatós számok és egyéb telitalálatok fürgén pörgetett szövegét boldogan ordibálva. csángó brékesek, szevasztok! marhára felszabadult fíling volt odabenn, míg átnéztem a kisterembe, ahol épp arab ritmusok szóltak igen hívogatóan, ehhez képest alig volt, aki táncoljon az egyiptomi dj Mada pörgette ritka keleti lemezekre. aztán elérkezett egy koncert vége, tömeges hazamenés. volt még említésre méltó ruhatár, meg volt a büfé ami nem is olyan drága, aztán jött még valami fellépő Angliából, de nem ismertük a nevét, ezért nem is voltunk őrájuk kiváncsiak. így megy ez, az underground nem vonz közönséget egy amúgy is drága, 2500 local credit belépőjű bulira, az a jópár(talán 4-5)-száz arc sem értük jött el. én sem maradtam, mentem a lányok után, pedig biztos érdekes volt a zenei folytatás is. egyszóval, éljen május elseje! magyar nemzeti hip-hopot!