 |
Dürer-Dévényi Múzeum
Buliztam - derikk - 2003. március 13.
Ő maga mondja. Hogy immáron múzeummá lett. Hogy nyőgvenyel felkészülésnél. Persze, ha már nyomják, akkor nagyon élvezi. A kedves publikum is. Láthatóan, hallhatóan; Hangzó-anyag CD 2 perc alatt fogy el...
Szóval tegnap a kies Dürer kávézóban Dévényi Ádám koncert volt.
Fél éve vártam ezt a pillanatot, amikor egyszer csak újra felbukkan a régi jó számaival, és elringatja a közönséget, szép álmot ad nekik, és napokra szóló nyugalmat, lelki békét. És ehhez nem kell még csak buddhistának sem lenni. Elég, ha Dévényi és kis csapata az illető!
Szóval nincsenek szavak, amelyek jól vissza tudnák adni a remek hangulatot, érzést, stb. Az biztos, hogy a kb. 5-10 db hozott-magán-árult, új, "búcsú"-koncertfelvétel, Hangzó anyag c. CD kevesebb, mint 2 perc alatt elfogyott. És biztos az is, hogy Ádámot már rég nem itatták le ennyien, ennyi szeretettel.
Ádám azt mondja, már múzeummá változott. Egy-egy nótájához már oldalas magyarázatokat kéne fűznie a benne foglalt utalások, helyzetek, emberek, idézetek miatt. Mert hogy a mai gyereknek Wahorn András legfeljebb egy név a New York-i magyar képzőművészek közül, de senki nem tudja, hogy "már megint itt van a szerelem..."
Ádám azt mondja; megöregedett. És nem szeretne sem múzeum, sem énekes halott lenni.
Ádám azt mondja, októberben nem vonult vissza, az nem búcsúkoncert volt; éppen csak kicsit szüneteltet, kicsit ritkít. Kár.
De mi, igazi, ósdi ádámrajárók, tudjuk, hogy ez itt egy új kezdet kezdete! :-)
|
|
|
