|
|
|
|
A bőr és a napszakok (Nádasdy Ádám jó néhány verse)
Buliztam - Tamás - 2002. október 27.
Hogy milyen, amikor egy félszeg, ritkás ősz hajú idősödő úriember kiáll a Kamra színpadára, hogy két órán keresztül a verseit olvassa fel néhol nosztalgikus, néhol szentimentális, de legtöbbször ironikus kommentárokkal fűszerezve? Lenyűgöző
Ebben a hónapban az Író színházának vendége Nádasdy Ádám angoltanár és nyelvész. Már lefordított néhány Shakespeare darabot és kiadott összesen 3 (majdnem négy) kötetet az elmúlt 20 évben. Maga a megtestesült intellektualitás, miközben szexről és szalonnáról, az angyalokról, vagy a szélről ír verseket.
Ezúttal hétköznapi tárgyak, az óra, az esernyő, a telefon álltak az est középpontjában. Egyszerűen, mégis elképesztő részletességel jelenít meg bármit, ami érdeklődésének homlokterébe kerül.
Képes arra, hogy becsempéssze hallgatói agyába azt a lírai fennköltséget, amitől most én sem bírok sehogyan sem elszakadni. Elképesztő vágyat érzek arra, hogy gyönyörűen megkompontált szöveget alkossak, mégha ez kínosan elérhetlennek tűnik is.
A versek úgy titokzatosak, mint Cseh Tamás és Bereményi Géza dalai. A látszólag triviális szöveg, az ilyet-én-is-tudnék magától értetődősége mögött van egy kis csavar, amitől hirtelen valami nagyszerű és utánozhatatlan lesz abból, amit Nádasdy Ádám látható zavarban, mégis kitárulkozva előadott ma este.
|
|
|
|
|
|
