 |

Még régen
Buliztam - hannoca - 2002. szeptember 8.
Még amikor Jénában nem tudtam mit kezdeni az Abendlandi nyárral és a könyvtárundorommal, akkor úgy döntöttem, hogy ideje kidobnom pár tíz eurót a helyi fesztiválok meg városok feltérképezésére. Most akkor (unom a saját fordításaim javítgatását) beszámolok.
Valamikor június végén vagy július elején népzenei fesztivál volt Rudolstadtban, minden évben van ott, és mindenki mondta hogy az milyen szuper. Rudolstadt egyébként egy kb. 20000es városka, és mégis ekkora fesztiválesemény színhelye, persze van bőven fesztivál, ide is jutott. Vicces is lenne, ha itt is évi egy Sziget és Kapolcs között kéne eloszatani a német népességet. Egyébként annyival nincsenek többen, mint ahánnyal több helyre elosztják a kultúrát.
Szóval Rudolstadt. Szép főtér, 400 éves gerendaszerkezetes városháza. de itt minden városban ilyen van, nem hiányzik persze a Schiller szobor sem, mert Schiller felesége itt született/töltött x évet + Schiller írt itt (is) egy verset, azt gyorsan kellett ide is egy szobor. A lényeg az, hogy a helyi folyón (Saale?) van egy sziget, ott vannak az események, meg a városház téren és a hozzávezető utcán. Sajna a belépő egy napra 25 euró volt, úgyhogy helyből lemondtam a dologról, de szerencsére reggel felhívott Igor, hogy a lakótársának háromnapos jegye van, és már nem megy, úgyhogy menjek át, és mehetek. Arra nem számítottam, hogy ez egy elvágott szigetjegy féleség lesz, ezért rögtön rettegni kezdtem, de hát végülis nem történhet semmi, csak előbb hazajövök. Ha el tudtok képzelni egy hajszálat celluxból, meg egy napra bemerevített mozdulatlanságra ítélt jobb csuklót, hát ilyen volt. No, az első kellemes meglepetés az volt, hogy mindenkin, értsd lepukkant öko-ultrabal-folk-punkon is volt jegy, szép piros, és a biztonságiak nem ellenőrizték. Vagyis egyszer akartak egy előttem elmenő nőt ellenőrizni, de az úgy felháborodott, hogy rögtön ijedten visszavonultak.:)
Szóval megértkeztem, csak 40 percet késett a vonat, ez a németeknél nem is sok, egy ilyen 30 km-es szakaszon, az eső is csak néha szemerkélt.
Ez egy olyan fesztivál, ahol nem csak zenészek vannak, hanem mindenféle népművészek, meg hangszerkészítők, meg népi eledelek.
A fesztivál témája Lengyelország volt, de én elsősorban a kevésbé tradicionálisat kerestem. Mindennek, amit láttam, felírtam a nevét egy szakadt cdtokra, amit most nem találok, de láttam a Fanfare d'Occidentalet, akik franciák, és tök jók, rézfúvós pörgős zene, bretagne-inak mondták magukat. Aztán láttam egy norvég népzeneit, az tradicionálisabb volt, hegedű, pánsíp ilyesmik, gyönyörű hang énekesnővel aki a közönséget is megénekeltette. Volt valami afrikai funkys dolog is, ott még a tisztes és pocakos család apák is végigropták a koncertet, meg még mindenféle.
Nem zenei téren sok kedves jóarcú és színesen öltözött népség vonult fel, mondhatnám, hogy ilyen volt a Sziget valah, de hát ahhoz fiatal vagyok, meg akkor még nem voltak ilyen cuccok nálunk, de végülis ilyen is lehetett volna. Ökokinder, így is hívják ezeket, állítólag egyébként közelről arrogánsak, beszűkültek, és undorodva néznek rád, ha margarint eszel. Aztán volt még egy hallom fiatal apuka-anyuka, velem egyidősek vagy idősebbek pár évvel, akik szintén yszínesen felöltötzött botladozó és felfedező kedvű gyerekeket hurcolásztak magukkal. Szóval tök jó volt, tényleg, és ha megtalálom azt a bizonyos cetlit, akkor beírom az együttesek neveit is.
Legközelebb a Jenaer Kulturarena következik, külön pontér.
|
|
 |