megy a napsütésben, csípős reggeli szélben. szorongat két pornófilmet, amit tegnap vissza kellet volna szolgáltatnia a kölcsönzőbe. szájában rágó, arcán napszemüveg, így slattyog végig a forgalmas utcán, nyomában zörög, csilingel a villamos. iskolatáskája zsebében fényvédetten lapulnak személyi-, diák- és lakhelyigazoló igazolványok, jegyek-bérletek és érvényes útlevél, hitelkártya, videokölcsönzős igazolvány, kétségeket oszlatva igazolandó, hogy Peti, az Peti, és slusszpassz. aki nem hiszi, annak éppenséggel jogában áll, mivel szabad országban történik ez a vasárnapdélutánosdi. Peti bemegy az iskolába, és rögtön elönti a nosztalgia a sok színes bigyó láttán: mintha csak négy éve lett volna a környezetóra, a kosárlabda vagy az írásgyakorlás. ahogy halad a sorban, mely csak lassan mozgolódik, hogy elkígyózzon valamelyik épp üresedő papírbódé mögé, melyek elöl érthetetlen okból félig szív-, félig szögletes alagban, tökmagasságban ki vannak perforálva, ahogy tekereg a bácsik és nénik között, figyeli a falakon végigplakátolt, rajzolt, festett sok kisiskolás tudást. az egyik falon gyerekszem-magasságban húzták végig az ábécé betűit illusztráló képsorozatot. x, x, ikszbetű, ma ez a lecke az első bé osztályban. nem volna valamelyest praktikusabb, ha ezeket a késve megnézett kazettákat is itt adhatnám le?