Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Nézz... [06-03-15]
BUÉK! [06-03-02]
Ragaszkodom [05-06-11]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Tátrai Band koncert a PeCsában.
Buliztam - détéel - 2001. november 23.

Sztárzenekarok figyelem! Így is lehet!

Ha valaki szereti a Tátrai Band-et, az mindenképpen nagyon várja a szokásos év végi nagy koncertjüket. Ha valaki szeret kritizálni is, akkor az félve várja azt. Mitől félhet egy rajongó a kedvenc együttesének évzáró koncertje előtt?
Aki ismeri a Tátrai Band-et, tudja kik játszanak benne, tudja, hogy ezek a zenészek mennyi koncertet adnak egy héten. Harminc évnyi zenélés után mi hajthatja még ezeket a középkorú urakat arra, hogy valami különlegeset alkossanak. Van egyszerűbb út is, senki egy szót sem szólna, ha ezek az emberek csak kiállnának a színpadra, a jól ismert dalokat rutinból eljátszanák, kicsit bohóckodnának, aztán mehetnének is haza aludni. Ők is elégedettek lehetnének, a közönség is, legfeljebb a vájtfülübbek nem jönnének többet. De nem, ők nem állnak meg. A kiírt időponthoz képest jó félórával később felmennek a színpadra. A kezdés hét éve ugyanaz, ködösítés, majd a Horváth Kornél-Solti János-Szappanos György ritmusszekció intrója és megszólal a gitár, mehet az Ördögi szimpátia.
Innen nincs megállás. Próbálom magam türtőztetni, de nem megy, körbevesz a zene, minden megszűnik létezni körülöttem. Nem ugrálok, nem tombolok, csak csendben élvezem, amint része leszek annak, amit fenn a szinpadon ricsajoznak. Elhangzik az első szóló, megint új, megint egy kicsit másképp szól, mint a korábbi koncerteken. Mert a Tátrai nem csak egyszerűen egy zseniális gitáros. Az ő kezében az a gitár úgy viselkedik mint egy élőlény: sír, nevet, zokog, szenved, énekel, és ez nem ismételhető az egyes koncerteken. Ez az amit más nem tud. Az ő gitárjátékának érzései, sőt érzelmei vannak. Tátrai azt a szót használja erre, hogy együtt repül a gitárjával. És erre talán nincs is jobb kifejezés. A dalok jönnek egymás után, nincs üresjárat. Ezek az emberek ennyi év után is teljes beleadással játszanak, újat és újat alkotnak. A sznobok persze fanyaloghatnak, nevezhetik az ő zenéjét rádiórocknak (U.P.), bármi másnak is, őket még a rádiók is játszák, a slágerlistákra is felkerülnek. De ezt nem is tagadják le. Nem akarnak semmi mást, mint szórakoztatni és ami nagyon fontos, nem akarnak másmilyennek látszani, mint amilyenek valójában. A zenéjük félúton a rock és a blues között egy egészen különös határon mozog, és a kis slágeres beütés még élvezhetőbbé teszi az előadást. És ami a csoda, itt nincs rutin. Ezek a zenészek nem a közönségnek nevetnek, hanem egymásnak. Itt nincs nagy show meg felhajtás. Nincs előre betanult összekötő szöveg, jól kidolgozott jópofáskodás a közönséggel. Spontán és őszinte, amit látunk. És amikor végetér egy szám, akkor egymásra mosolyognak, egymásra kacsintanak és mennek tovább. Sokat hibáznak (egy kritikai megjegyzés: ennyi év után a Charlie lassan megtanulhatna egy-egy szöveget, akkor nem kéne az egész koncertet egy papírról olvasva végigénekelnie), de a hibák után csak nevetnek, nem kezdenek el veszekedni. Még nem láttam máshol, hogy a zenészek a dalok közben nevetnek, a folyamatos kapcsolatuk van egymással. Néha egymásra néznek és láthatólag nagyon boldogok attól, amit csinálnak. És mi, a közönség is azok vagyunk. Nagyon boldog két és fél órát szerzett nekünk a Tátrai Band.


"Nyilván..."
Mao - 2001 november. 27. 22:29:52

Nem akarok a műfaji definíciókba belemenni, a TB zenéje igényes popzene, nem vitatom, én nem szeretem.

Ám való igaz valamit tudnak. Még akkor is, ha talán nem TT a legjobb magyar gitáros (már 30 éve), ha nem SJ a legjobb dobos stb., de ők jók. (Viszont Pálvölgyivel kapcsolatban szerintem nem az a kérdés, legjobb billentyűs-e ő, mégcsak nem is az, hogy jó-e, hanem az, hogy zongorista-e?) Nyilván odafigyelnek, nyilván egy különleges nagy koncertre jobban készül az ember, mint egy "normál" koncertre (bár nem igazán van ilyen). Nyilván náluk is sok az állandó elem. De azok koncepcionális elemk! Hogy kezdek, hogy kötöm a számokat, mik a szerkezetek ilyenek, amik rendjén is vannak, ha egyszer beüt, jó, nyilván maradjon, a szerkezeteket, meg nem lehet minden alkalommal átírni, de nyilván nem ugyanazok a szólók, nyilván nem ugyanazok a konfok, nyilván nem ugyanazok a poénok (persze zömmel), de egyáltalán mért kell eghy könnyűzenei koncertre poén??? Szerintem a legszükségesebb infoknál többet el sem kell mondani, a zenéért jöttek az emberek, koncertre, nem kabaréba!!!!!

Most (minő ünnepi pillanat) egyeteértek veled, általában nem nálam a félre értés. ;_)