 |

Benne voltam
Buliztam - ddani - 2001. augusztus 19.
mikor mégtöbb éves lettem, és egyidejűleg kiderült nyilvánosan: még nem láttam belülről peep-showt...
de szerencsémre, segítségemre sietett Dani a gazdag nagybácsi vidám szerepében, hogy nosza, be leszek fizetve ezerrel, legalábbis kétszázzal, nehogy kimaradjak a jóból. körúti hazabotorkálásaim eddig is elvittek gyakran éjjelente a sötét-tükrös neonos kirakatszerűségek előtt, amik éjjel feltűnőbbek, és láttam magamban a bent ülő unott kopaszt, aki várja csak, hogy lezúzhasson egy óvatlan betérőt. nem is csigázta ezentúl kiváncsiságom a pipsó mibenléte, de volt mit felismernem mint objektum ahogy a sötétlő bejárat matt lukához közelítettünk, ott voltak a pinkes-lilás neonfények, meg matricázott erotik-show és csókosszáj a tükrösön, bent meg tényleg ott ül a kopasz. meg is jegyzi egyből, milyen furák vagyunk, hát igen, ennek az átlagnál jobb lehetett a megfigyelőképessége, rám nézve nem túl megnyugtató. félkörívben kabinok, na jó, ajtónyi bódécskák, mindegyiken egy-egy névtábla nőnevekkel, van hogy többen ugyanaz, Vanda meg hasonló álnevek, az egyikbe benyithatok. lássuk.
a cella egész pici, szembevilágít egy vakító fehér cső, mellette kisablak kb szemmagasságban, alatta pénzbedobó nyílás, százforint, vödör díszíti a padlót, olyan viledás műanyag, nem rongyot facsarsz bele, szóval oda lehet kiverni, nem az ablakot. bedobom első százasom, mire a fény elalszik, és láthatom mi van belül, hát egy lány, vagy néni, ott vonaglik kis fekete tangában, a mellét fogdossa, gyömöszködi, csinos egyébként, sminkje vékony latino-bajuszt idéz. közben beszélni akar velem, erre a kisablak üvege teljesen alkalmatlan, azt kérdezte, magyar vagyok-e, én erre vigyorgó fejemmel bólintottam párat, ő már a padlón terpesztett valami polifómon, félrehúzta a bugyit és birizgálta magát, míg a háttérben egy félfüggöny mögül látszott a többi lány, hason feküdtek ketten-hárman, strand jutott eszembe. persze beltér, és viszonylag sötét van, mindegy.
eltűnt a nő, megint fény jött pofámba, utsó zsetonom dobom be, gondolom megint egy félpercre lesz jó, próbálok nem röhögni. újra itt a néni, mellt gyúr, de közben nagyon beszédes, nagy nehezen lejön, hogy privát kabint ajánl, és milyen jó legyen nekem. tudom, hogy mindjárt lejár az ideje, de kedvesen csinálja, én meg vigyorgok, aztán megint a fény. kábé ennyi volt, kint már röhöghettem, cigi elő.
tanulságok:
egyrészt, ha százér kikapcsoló villanyt rakunk az ember arcába (aki többnyire jobbkezes), és közben ő a farkát verné a helyesen jobbra helyezett vödörbe, nem túl jó ötlet a pénzbedobó nyílást is jobbra rakni, hiszen szabad balkezemmel a százasoktól duzzadó (bal-?) zsebtől jobbra ingázni félpercenként, legalábbis sajátos technikát igényel.
másrészt, amikor rám van világítva erősen, nyilván rámlát a vonagló néni. mi volna, ha ilyenkor félperces erotikus táncot lejtenék neki fülkémből? esetleg visszajöhetne a százasom, és így szórakoztathatnánk egymást, amíg a kopasz nem zörög.
|
|
 |