Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
Barátom vagy párom?! [06-05-20]
Szívet... [06-05-06]
Csak egy nap [04-07-27]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



ballagási virágmenet
Buliztam - ddani - 2001. május 11.

gaudeámusz-igituusz, júvenesz pampamparamm...

kiöltöz, virágvesz, film, vaku, cipőkoszos, nembaj, megyünk ballagni. illetve nézni az ideieket, akik hétfőn már vérüket ontják a magyar érettségin, vagy ott nekik, szóval paráznak, és némán baktatnak a folyosón, eröltetett menet, előreállóhajó. sok-sok, virágünnep ez is, mint az anyáké, nőké stb, minden szarhoz virágot adnak, mondom féligmagamnak, na álljunk ki az udvarra, tömegnyomor, szépidő. (hurrá!) tökéletesen elzüllött, vacak ceremónia ez, senki nem gondol tkp semmit, a nézők ásítva bagózva rágóznak bősz taps-intermezzókkal, a hagyomány egyetlen érezhetően izmossá fejlődő vonala a bugyuta beszéd, mint olyan. van minden formájú és méretű pszeudoegzotikus klisé, a gondolatszalámi statistikai ívületű, benne sok finom számadattal. pl évezredelső ballagás van, juhé. ilyesmiknek kell gyökerezniük a magyar ifjúság újgenerációs közösségtudatában. no de, nem vagyunk ünneptiprók, hallgatunk szózat, mormogunk himnusz, taps az eminensek emlékkönyvéhez stb. ezt is felveszem a jóidős tevékenységek közé, piknik, tüntetés, temetés, ballagás. okesz.


Noshát...
Mao - 2001 május. 15. 21:40:58

Hát nem tudom... (Mongyuk punkt az ilyen fílingezős impresszuiókról nem lehet kritikát írni, leginkább azért mert minek, de mért ne?) Szerintem az egész vircsaftból nem csak blabla vált izmos hagyománnyá hanem a kisebb piaci virágbolt méretű csokor a karon, ami azért jó, mert az először felvett éretségiző öltöny jó esetben összecsudvázza, és hétfőn, hiába nem gimnazistán öltönyösödsz fel, meg aktatáskára cseréled a hátit, a folt miatt senki nem fogja azt hinni rólad, hogy ügyvédgyakornok vagy, hanem mindenki lássa majd, hogy mögy a gyerek éretségizni (anno én hijába miondtam, hogy tessék egy szálat venni családilag, de télleg, erre lett hat és én még zer konszolidált voltam), meg a baktatás. De parát nem éreztünk. Leginkább az fioglalkoztatott, hogy ha ilyen kurva lassan haladunk (három osztály volt csak egy 4+2 emeletes oltári nagy épületben, szülők áutszájd az udvaron, kivételesen eső sem volt, mint ballagási szériafelszerelés), meg hogy fogom megorganizálni, hogy villám gyorsan hazajutni, átöltözni, visszamenni, haladni szerednádni estébé. Untam, de nagyon és utáltam, mint bakter a kétpályás nemzetközi fővonalat.
Ám - kicsit komolyabbra ferdítve a szót - a ballagásban nem is ez az igazán szörnyű, hanem az, hogy tartalmi kiürülésével egyenes arányban nőtt meg az ilyenkor szokásos villantási inger avagy szükség. Miközben régen (akár még húsz évvel ezelőtt is) a ballagás a diákok döntő többségének számára lezárta tanulmányait, s faluhelyen épp ezért nagy becsben állt (kvázi egy felnőtté válási aktus volt ez). Ma ez nincs. Ellenben baromira meg lehet villantani, hogy mennyi lénk is van "akárki láthassa nem sajnáljuk a gyerektől, most aztán megkapja" így lesz lakás, autó, pénz miegymás gazdaknél, szegényebbeknél meg a kín érzés, hogy én szar szülő vagyok nem adhatom ezt meg. (vigyázat igen csak sarkítok!) És igazából teljesen felesleges, oda van adva, szombaton még berúg papa-mama, nagynéni-bácsi, Lajos bá, Mari bá, Józsi néni, uncsitesó, Bodri kutya, osztán július végéig a gyerek mit sem tud tenni, mert érettségi felvételi, etcetera.
"Há' mos' nem?"