Rovatok
Ajándék
Buliztam
Érdekes
Ez az oldal, itt
Idézetek
Kieg. versekhez
Kultúrpajta
Külbelpol
Mélyértelmű
Mindennapi mindenfélék
Napló
novella
szerelmes sms-ek
Szerelmes-vágyakozós
Szüret
Veder
Vers
Belépés
Azonosító:
Jelszó:
Regisztráció
3 másik
XXI. Század [06-08-06]
Napszúrás (Kisherceg) [06-01-25]
8perc [05-10-26]
Keresés
Toppon
Porfogó [15-08-02]
Angolkóros [15-08-02]
Az Isten szeretője [15-08-02]
Szorgalmasak
Impresszum
Használat feltételei



Poeltenberg Ernő a bevonótáborban
Buliztam - cet - 2001. május 6.

Most jól kiegészíti egymást az elektronikus és papíralapú újságírás: cikk a következő Kapocsból (egyetemi lap).

Poeltenberg Ernő nem érezte igazán jól magát egész áprilisban. Unta a barátait, azok meg őt, és kielégületlen volt érzelmileg és intellektuálisan egyaránt.
Gondolkodott, sokat gondolkodott azon, miként változtathatna áldatlan helyzetén, hiszen az nem járja, hogy egy ilyen kellemes, értelmes fiatalember heteken át csak vegetáljon (igen jó véleménnyel volt magáról). Új embereket, gondolatokat, élményeket keresett. Így eshetett meg, hogy a városban jártában-keltében a sok locsogásból beszűrődött valami érdekesnek tűnő foszlány: a TEK április végén bevonótábort szervez. Rögtön tudta, hogy ez lesz a gyógyír minden bajára.
A Társadalomelméleti Kollégiumot már jó ideje ismerte Poeltenberg Ernő: gyakran látogatta előadásaikat, néhanapján egy-egy körön is megfordult és sok kedves ismerőst szerzett. Nemegyszer elgondolkodott már azon, nem lehetne-e ezeket a futó ismeretségeket barátsággá érlelni, vagy legalább megtudni, mit is csinálnak a tekesek, amikor épp nem az előadásra figyelnek, hogy aztán fogós kérdéseket tegyenek fel. Ennél jobb alkalmat nem is kívánhatott volna, így hát összecsomagolt, és kicsivel a megbeszélt találkozó után szembetalálkozott a kollégistákkal a Ráday utcában. Hiába, sohasem a pontosságáról volt híres.
Első pillanatban kicsit csalódottnak érezte magát, hiszen csak egy maroknyi hátizsákossal indult útnak az ígéretes nevű Simonpuszta felé. De az érdi vonaton már minden rendben volt: az egész kocsi megtelt a táborozókkal, és Poeltenberg Ernő itt tudta meg azt is, hogy később még többen csatlakoznak hozzájuk, köztük aznap szigorlatozó egyetemisták, és igazi sportemberek, akik kerékpárral teszik meg az utat szeretett Budapestjétől a Pusztáig. Mindig tisztelte az erős akaratú embereket.
Bármilyen gyorsan telt is az idő a kellemes társaságban, mégis megváltásnak tűnt, amikor a nyárias melegben meglátták a medence hűvösen csillogó vizét. Gyorsan le is hűtötték – a kedélyeket, mert a helyiek figyelmeztették a tikkadt ifjakat, hogy a medence magas hypotartalma miatt a fürdés – úgymond – ellenjavallt. Hacsak nem akar az ember fia-lánya szép fényes bőrt, amiről viszont már mindnyájan tudták a televízióból, hogy nem praktikus, mert félő, hogy elhalványítja a személyiség csillogását.
Így hát inkább futball-tudását csillogtatta meg Poeltenberg Ernő és a tábor férfinépe, bár nem szabad eltitkolnunk, hogy szükség lett volna még egy kis csiszolgatásra, hogy újra régi fényében ragyogjon. De így is eljött a jóleső fáradtság, amit a tábortűzön főtt vacsora mellett terveztek kipihenni. A két szükséges feltétel közül azonban csak a tábortűz volt adott – a vacsora még sokáig váratott magára. A fiataloknak ez sem szeghette kedvét; a helyi vendéglátó-ipari egység csaposa készségesen töltögette a kisüstit és a folyó bort, s műkedvelő irodalmárok olvasták fel kedvenc írásaikat, tehát igen jó hangulat kerekedett, mire megérkezett a szalonna és elkészült a krumplipaprikás. Végre megszólalt a gitár, s énekszó kísérte a tűz mellett hajnalig, míg a táncos kedvűek odabenn, a házban ropták lankadatlan.


1 2 következő