Hajnali négy és öt között ébredtem, most, hogy itt a tavasz, rosszul alszom, nem tommiért. Unalmamban elmosogattam, gondolkoztam a jövőmről, amit hol nagyon tartalmasan képzelek, pl. ilyenkor hajnali félálomban, hol meg nagyon siváran, pl. ha nyelvtan szemináriumon veszek részt. Az aktív hajnal következtében legközeleeb 8:50kor nyitottam ki a szemem, és realizálödott bennem, hogy 35 perc múlva a Budai Skála előtt kell lennem. Hihetetlen, de sikerült. Ezután szépen jegyzeteltem egy 7. oszt.os német órán. Nyomasztó látni így jövendő tanárként, hogy a gyerekek alapból mennyivel aranyosabbak és szimpatikusabbak, mint aki a ott elől nyomja showt. Eztán írtam egy fasza tanulmányi tervet egy Böll-kutatás megalapozűsűhoz, majd résztvettem a nyelvtan szeminárium kreatív feladataiban, és jókat mondtam Goethe egy drámájáról. Végre 4 órakor élelemhez jutottam, most meg ezt írom aházi helyett. De az most következik. Hát ki mondhatja, hogy eseménytelen az élet? Rutinból vagyok már napi sok órában áll kreatív. Például ez a mondat is. Vajon beleírjam a szakmai pluszaimhoz, hogy szabadidőmben újságírással is foglalkozom. Valamit csak fel kell mutatnom, ha nincs mit. Csak tudnám, mért nem hiszik el ránézésre, hogy mennyire jó vagyok. Folyton ez a bizonyítás és teljesítménykényszer. Aztán akkoor jól kiderül, hogy nem is vagyok jó. Csak tudnám, hogy miért. :))))